Lee a Radio1-nél!
2010.01.01. 14:07
Date: 2006.febr.
Radio1: Hy, Lee
Lee: Hello
Radio1:Egy másik forró promóciós nap ez neked? Azt hallottam, legközelebb nem jössz a Radio1-hez…
Lee: Nem, ez jó kis kirándulás
Radio1: Ha-ha
Lee: Igen, jövök a Radio1-hez
Radio1:Reméljük élőben énekelsz
Lee: Mindig élőben nyomom
Radio1: Az albumod igazán jól szerepel
Lee: Ezt jól csináltam, köszönöm
Radio1: Ideges voltál, mikor elkeztél szólózni a Blue után?
Lee: Nem, tulajdonképpen én előre megfontoltam ezt.
Radio1: Milyen mértékben írtál te magad dalokat a korongra?
Lee: Én írtam az album 60%-át
Radio1: Ez nagyszerű!
Lee: Köszönöm.
Radio1: Főként írtál, vagy zenét szereztél?
Lee: Mindkettőt csináltam. Tudok zongorázni, és gitározni is.
Radio1:Hogy lehet, hogy ilyen borzasztó jó tulajdonságokkal bírsz?
Lee: Még nem adok elő dalokat ezeken az eszközökön, mert még el kell teljesen sajátítanom őket.
Radio1: Zene-imádó szüleid vannak?
Lee: A családom imádja a zenét.
Radio1: Előadó művészek?
Lee: A nővérem egy albumon dolgozik – nagyszerű hangja van.
Radio1: Wow, úgy hallottam, hogy filmezel is?
Lee: Igen, alapítottam egy saját filmgyárat, ’Rock and Roll Entertainment’ néven. Tíz forgatókönyvet írtunk.
Radio1: Cool, mikor csináltad ezt!? Láthatjuk majd valamelyiket?
Lee: Jövő nyáron forgatom az első filmemet, ez egy 40 perces rövidfilm lesz, ’Változások’ címmel.
Radio1: Mesélj erről egy kicsit nekünk.
Lee: Ez egy kicsit önéletrajzi alkotás. Egy történet a gyerekkoromról.
Radio1: Tényleg!?
Lee: A film négy srácról szól, és magába foglalja a drogokat, az utcázást, és a garázdaságokat. Ez egy életkorhoz kötött film, arról, hogy hogyan nőttem fel Plumstead-ban. (Dél-kelet-london)
Radio1: Én Lewisham-ban nőttem fel, és kihagytam mind ezt.
Lee: Én alaposan átéltem ezeket a dolgokat, és becsülöm azokat, akik a forgatókönyvemben szerepelnek. Én Plumstead-ban nőttem fel.
Radio1: Huuu…
Lee: Lewisham sem lehetett a legjobb
Radio1: Nem, Plumstead keményebb!
Lee: Igen, bizonyára. Plumstead a borzalmak helye.
Radio1: Hogyan relaxálsz/lazítasz?
Lee: Úgy, hogy nem csinálok semmit – vagy X-box-ozok.
Radio1: Ha-ha…
Lee: Komolyan. A munkám az életem. Van egy remek zongorám a nappalim előterében, amin magamnak játszom, ha éppen unatkozok, vagy ha nem tudok elaludni.
Radio1: Te mázlista! Kezdelek utálni ezért!
Lee: Én is szeretlek.
Radio1: Mesélj egy kicsit a ’Turn your car around’-ról. Te voltál a társrendezője a video-nak, ugye?
Lee: Nem, én nem társrendeztem a ’Turn your car around’-ot, én egy Blue dalt rendeztem, amit én magam írtam, és aminek ’Breathe Easy’ a címe.
Radio1: Rendben. A ’Turn your car around’-ot, egy fickó rendezte, az, aki James Blunt dalának videóját is csinálta, ez igaz?
Lee: Igen. Ő, egy nagyszerű rendező volt.
Radio1: A videóklipp rendezés a legjobb dolog számodra: zenélhetsz és filmezhetsz is egyszerre.
Lee: Imádom a zenémet, de nem fogok minden évben albumot készíteni. Szeretnék filmezni, mert ez kiskoromtól kezdve az egyik szenvedélyem. Imádom a színészetet, de azt, egy igazi szerepnél szeretném kamatoztatni. Próbára akarom magam tenni.
Radio1: Miért?
Lee: Mert, én vagyok a valaki! (nevet)
Radio1: Olyan ez, mint találkozni Elton John-al és Stewie Wonder-el?
Lee: Istenem, ez volt minden idők álma!
Radio1: Úgy hallottam, hogy Marvin Gaye-ért is rajongsz?
Lee: Hogy őszinte legyek fiatalabb koromban inkább voltam Marvin Gaye rajongó, mint Stewie rajongó.
Radio1: Kedvenc Stewie Wonder album?
Lee: Oh, Istenem….
Radio1: Az enyém az „Inervision btw”
Lee: Én nem tudom, de a kedvenc dalom a „Rendition do Redemption” Bob Marly-től. Imádom Bob Marely-t.
Radio1: Cool. Kit vagy kiket szoktál még hallgatni?
Lee: Széles skálám van a zenék közt.
Radio1: Ez meglepetés számunkra.
Lee: Andrea Bochelli-től a Mike and the Mechanic-ig, a The Eagles-től, a The Superm obviously-ig, mindent szeretek. Donny Hathaway-t is imádom…
Radio1: Oh, én is! Valami Punk-rock?
Lee: A Punk-rock nem az én világom – én énekes vagyok, és szeretek énekelni.
Radio1: Rendben. Beszéljünk egy kicsit a rajogóidról…
Lee: Azt hiszem, amit a rajongók évek alatt a Blue-ért tettek, az fantasztikus. És most a srácok nevében is beszélek, hogy hálásak vagyunk mindanyiotoknak.
Radio1: Egész Európában vannak rajongóid. Válaszolsz valaha azokra a kérdésekre, amelyeket a fanok tesznek fel neked a fórumodon?
Lee: Igen, olyan sokra válaszlok, amennyire csak tudok. Sokszor kérnek tanácsot. Igen, azt hiszem sokszor képesek adni, olyan emberek, akik még csak nem is a te nyelvedet beszélik.
Radio1: A német lányok sokszor szívesen látnak téged…
Lee: Imádom a német csajokat, de az összes nőt imádom.!
Radio1: Szeretném megkérdezni, hogy csinálod, hogy lányok milliói oda vannak érted?
Lee: Nem mondanám, hogy milliók.
Radio1: Na, mennyi? Szeretnél valaha elmenni bulizni egy rajongóval?
Lee: Csak akkor, ha van egy jó hosszú pórázam.
Radio1: Hohó…Nos, kiről mondtad nemrég ezeket: ’Ő tényleg szexy, egy igazi nő!”?
Lee: Ez egy Tom Johns dalszöveg?
Radio1:Ha akarod adok segítséget. Őt becsapták…
Lee: Üüüümmm???
Radio1: Pár hete dumáltunk Charlotte Church-ről!!! Vicces csaj.
Lee: ok!
Radio1: Ismered őt?
Lee: Tudok róla.
Radio1: Rendben, te énekeltél Elton-al és Stewie-vel.
Lee: Igen, aha
Radio1: Kivel szeretnél még duettezni?
Lee: szívesen felmennék a mennybe, és duetteznék Marvin Gaye-al, John Lennon-al, és Elvis-el.
Radio1: Nem vagyok benne biztos, hogy ez menni fog…
Lee: Ez a sors – egyszer mindannyian meghalunk.
Radio1: Főleg, ha ellátogatunk Plumstead-be!
Lee: Ezért költöztem el onnan.
Radio1: Hümm, te most egy osztályon fellüli híresség vagy?
Lee: Hát, hogy is mondjam…Igen!
Radio1: Milyen ruhákat viselsz eszményien?
Lee: D&G-t!
Radio1: Rendben. Mi a következő állomása a karrierednek? Amerika?
Lee: Talán, de az még nem minden valakinek a karrierjében.
Radio1: Ez igaz. Az albumod Amerikában is kapható lesz?
Lee: Igen, Amerikában Benny Medina szárnyai alatt vagyok.
Radio1: Wow, Benny nagy névnek számít!
Lee: Ő fantasztikus, igen.
Radio1: Kiknek viseli még a gondját?
Lee: Mariah Cary-nek, Jlo-nak és P…minek is nevezzem őt, Diddy, Daddy…
Radio1: Még egy tipp?
Lee: Dodo…-nak
Radio1: Találkoztál már vele (Mármint, P Diddy-vel)?
Lee: Nem, de ezek után nem is akarok…
Radio1: Ha-ha. Szeretnél egyszer saját márkájú ruhákat?
Lee: Nem, saját szakácskönyvet akarok! Imádok főzni.
Radio1: FELADOM! Nem bírlak ki tovább!!
Lee: Ha-ha, Hívj csak Robin Hood-nak. ’In da Hood’!
Radio1: Rendben. Mi a te…(Lee a rádiós szavába vág)
Lee: Csinálok egy jó Thai Curry-t.
Radio1: És, megvendégelnél?
Lee: Igen, és meghallgathatnád az összes dalomat, meg azt ahogy éneklek.
Radio1: Ohh…Szóval mi lenne a címe a szakácskönyvednek?
Lee: Ryan receptjei…naná!
Radio1: Cuki! Azt hallottam, hogy az albumod címe eredetileg ’Out Of The Blue’ (A semmiből tűnt fel) akart lenni – igaz ez?
Lee: Nem, nem, nem, nem
Radio1: Talán akkor…
Lee: Nem!
Radio1:Rendben! Még mindig tartod a kapcsolatot a többi sráccal?
Lee: Igen, még mindig barátok vagyunk, mindannyiunknak sok dolga van most, de számomra a Blue-nak teljesen vége.
Radio1: Te szoktad azt csinálni, hogy bemész egy zeneboltba és a saját CD-det teszed az előtérben lévő állványra?
Lee: Igen, mindig ezt csinálom!
Radio1: Jó válasz!
Lee: Jól csinálom!
Radio1: Azt hallottam, hogy az összes sztár ezt csinálja.
Lee: Bevett szokás.
Radio1: Ha-ha. Na itt egy nehéz kérdés: Melyik a kedvenc sajtod?
Lee: Nincs jobb, egy üveg Shiraz-nál és egy darab büdös sajtnál.
Radio1: Furcsa! Büdös sajt? Szeretnél énekeni egyszer Beatles vagy John Lennon dalokat?
Lee: Igen, elénekelném a ’You never give me your mony’-t.
Radio1: Tényleg? Érdekes választás.
Lee: Vagy a ’Here comes the Sun’-t, esetleg George Herrison ’One’-ját.
Radio1: Ez nem lenne nehéz? Egy másik Herrison dal?
Lee: Ez a dal gyönyörű! Nem lenne nehéz.
Radio1: Valószínűleg ő átverne téged, a mostanban.
Lee: Lenyúlná az összes pénzemet! Én meg megfőzném őt Curry-nek, egy drága Curry-nek!
Radio1: Igen, igaz! :) Rendben, hová mész a Radio 1 után? Haza, vagy lesz még promó?
Lee: Nem, a Johnatan Ross Tv show-ba megyek!
Radio1: Nagy cucc – interjú is lesz?
Lee: Igen, nem hagynám ki, ő cool!
Radio1: Mindketten különös srácok vagytok – nagy durranásnak kell lennie!
Lee: Mindeni erről beszél – ezen röhögnöm kell!
Radio1: Vannak különös hősők, akikkel még nem találkoztál?
Lee: A Pók-ember.
Radio1: Sok hírességgel találkozol…
Lee: Nemrég összefutottam Lucy Liu-vel.
Radio1: És, megszerezted a telefonszámát?
Lee: Talán megtettettem…
Radio1: Ha-ha, szóval, meghívnád Lucy-t egy jó Thai Curry-re?
Lee: Nem, fácánt sütnék!
Radio1: Miért?
Lee: Miért ne?
Radio1: A fácán egy kissé nagy madár!
Lee: Imádom a nagy vadakat.
Radio1: Hej!! Lee remélem jól érezted magad, ez egy nagyszerű beszélgetés volt!
Lee: Köszi, Találkozunk Lewishamban, vagy talán nem…
Radio1: Én kereslek majd az Andale Center-ben és megnézem, hogy az összes cd-det kipakoltad-e az előtérbe!
Lee: Köszönöm, ez egy nagyszerű interjú.
Radio1: Szívesen!
Lee: Cool, viszlát!
Radio1: Viszlát, Lee!
|