[38-19] [18-1]
Az este még nem ért véget
Majd úgy a 20 perc után kopogtatnak az ajtón. –Nyugi, csak Dunc vagyok! Kész vagyunk! –erre kinyitottam az ajtót és berángattam rajta.
–Szerinted tetszeni fog neki? –mutattam végig a szobán. Ízlésesen elhelyezett gyertyák, füstölő és egy szál rózsa feküdt az ágyon. Kellemes illat járta át a szobát és a gyertyák picinyke fénye világította be, nagyon hangulatos volt.
–Ha Leenek nem tetszik én szívesen átjövök hozzád! Amúgy szerintem odáig meg vissza lesz a látványtól, szereti az ilyesmiket. –mosolygott kis édesen rám.
–Hú, ezt örömmel hallom, akkor a közös fürdés is jó ötlet lesz, az tuti! -nyugodtam meg egy picikét.
-Az ám! Imádja, azt, ha kényeztetik! -kuncogta el magát.
-Ezt már tapasztalatból tudom! Lehetne egy hatalmas kérésem hozzád? -majd Duncan felé fordultam.
-Persze, mond csak nyugodtan! -simogatta meg a vállam.
-Csupán csak 10 percre kellen lefoglalnod és utána beküldened hozzám! Rendben? –néztem a szemeibe.
-Természetesen! -ölelt magához.
-Jaj, úgy imádlak! –és adtam egy cuppanós puszit az arcára és elviharoztam. Majd Dunc is kijött és Lee szobája felé vette az irányt. A szöszi fiú csak ült az ágya szélén és egy hosszúkás dobozt tartott a kezében.
–Haver 10 perc múlva jelenésed van a fürdőben Vicynél! –huppant le az ágyára.
-Tényleg? Akkor nem is haragszik rám? –kérdezte meglepetten a kis szöszi.
–Dehogy, sőt nagyon szép kis meglepit talált ki, de erről többet nem mondhatok, mert megígértem! –veregette meg haverja vállát.
-Hát igen! Az én szerelmem már csak ilyen! Jaj annyira szeretem őt, még egy lány iránt sem éreztem ehhez foghatót! -bambult el kicsit a semmibe.
-Örülök neki és tartson ki ez örökre! Amúgy letelt a 10 perced! –Lee a fürdő felé haladt és bekopogott.
–Bemehetek? –kérdezte kis remegő hangon, akár az ovisok.
-Miután kimondtad a varázsszót, ami 9 betűből áll és nem nehéz kitalálni! –mosolyogtam ahogy az ajtónak voltam dőlve.
-Mondjuk, SZERETLEK! –vakargatta meg a tarkóját.
-A válasz helyes, gyere be! –fogtam a kezét és odahúztam magamhoz, majd adtam neki egy csókot. –Amint látod ezt a kád forró fürdő sok habbal és pár szem rózsaszirommal csak ránk vár, de ahhoz előtte le kellene vetkőztetni egymást! –vágtam egy ártatlan képet. -Mindezt úgy, hogy te nem érhetsz a saját testedhez, szóval rá vagy teljes mértékig utalva a másikra! –itt egy huncut mosoly.
–Ezt nagyon élvezni fogom! Kezdhetném én? –lelkesedett be.
-Ha ennyire szeretnéd ám legyen! -miután beültünk a kádba végül Lee megtartotta a vallomását és én is elmondtam mit érzek iránta. –Hát kicsim most jönne a pezsgő az eperrel, de hát…
-Hidd el az a legjobb, hogy együtt lehetünk csak te és én és nem zavar meg minket senki sem! –miután kiáztunk, Lee a következőket mondta, csak egy törölköző volt rajtunk. –Szeretném, ha először hozzám mennénk be! –be is mentünk. -Kérlek csukd be a szemed! –Aztán elővette a meglepijét és a nyakamba rakta. Egy gyönyörű lánc volt egy „L” betűs medállal. Mikor megláttam még a lélegzetem is elállt.
–Ez nagyon szép, köszönöm! –csókoltam meg.
–Azt szeretném, hogy addig viseld még szeretsz engem, akár csak egy kicsit is! -tette fel a nyakamba a láncot.
-Akkor mindig itt fogod látni! És mit szólnál ahhoz, ha most már átmennénk hozzám?! -bújtam hozzá és lágyan megcsókoltam.
-Remek ötlet! Mindjárt felveszek magamra valamit! –simogatta meg a hátam és a homlokunk összeért.
-Szerintem felesleges, de ha úgy gondolod, felőlem! –vigyorodtam el magam és meghúztam a vállam.
-Könnyen meggyőztél! –húzódott mosolyra a szája.
–Most tedd a szemed elé a kezed! –majd bevezettem a szobámba és magunkra csuktam az ajtót. –Már kinyithatod! Na, hogy tetszik? –álltam a háta mögött.
-Hát ez csodaszép! És mindezt nekem? -húzott maga elé és csak nagyon fincsike puszikat nyomott a számra.
-Nem, hanem NEKÜNK! És szépen feküdj le az ágyikónkra hassal és ne kérdezz semmit! –ezután ráültem a derekára és végigcsókoltam a hátát, majd megkértem rá, hogy forduljon meg. Nem tiltakozott egy pillanatig sem.(Vajon miért?) A törölközőm teljesen „véletlen” lekerült rólam és hát sikerült valahogy Leeről is levarázsolnom, de hogy-hogy, az még a mai napig is rejtély marad :) Beleültem immáron az ölébe és folytattam a csókolgatást.
–Te Vicy mit csinálsz? –kérdezte huncutul.
–Éppen csókterápiát, de ha nem tetszik, akkor abba is hagyhatom! -cirógattam meg a nózimmal a tarkóját.
-Engem meg innen vinne el a mentő és ne akard, hogy a temetőbe kössek ki! De van egy ötletem! –ült volna fel picit, de én nem hagytam.
-Mi lenne, az? -de befejezni már nem tudta, mert „kívánsága” teljesül és valahogy a szája se maradt szabadon. Gyönyörű éjszakát töltöttünk el együtt. Így visszagondolva lehet, hogy egy kicsit hangosak voltunk, de igyekeztünk minél halkabbak lenni, de tényleg :) Amúgy a srácok meg úgy ahogy „megértők” ezen a téren.(Persze egy héten keresztül szekálják vele az embert, ez tuti.) Egyszerűen tökéletes este volt…
|
Eseménydús este
Leevel összeölelkezve vártuk, hogy a lift elinduljon, erre befut a főnököm is. –Á! Itt van a kedvenc titkárnőm! És milyen kis csinos, mindig ilyen ruhába kellene jönnie! –nézett rajtam végig és kb csöpögött a nyála már utánam...
–Tudja ma is csak azért vettem fel, mert nem én választottam, hanem ez az észbontóan helyes pasi itt mellettem! –bújtam bele teljesen Leebe, mert ki nem állhatom a főnökömet.
-Hát fiam jó ízlésed van, meg kell hagyni, mind a nőt, mind a szerelést illetve! –és végre kinyílt a liftajtó, ami megmentett a további enyelgéstől.
–Viszlát! –húztam magam után Leet és gyors léptekkel haladtam a kijárat felé.
–Hát akkor holnap találkozunk Victoria és további szép estét! –kiáltott még utánunk.
-Köszönjük meglesz!...Fogadjunk most is a seggemet bámulja! –bújcikáztam még mindig a szerelmemhez.
-Hát akkor már csak a kezem látja! –mondta mosolyogva. Egy hangulatos kis étterembe mentünk, majd rendeltünk. –Képzeld szerelmem! Ma bent volt Johnny nálunk és másfél hónap múlva elindulunk az európai turnénkra. –újságolta a kezem fogva miközben az étlapot tanulmányozta.
–Hát ez fantasztikus! –vigyorogtam rá és nyomtam egy puszikát a szájára.
-Az, csak nem tudom, hogy fogom kibírni nélküled 2,5 hónapot! –sóhajtott fel és belehúzott az ölébe és a mellkasomra hajtotta a fejét.
-Olyan sokáig lesztek távol? –mondtam szomorúan meg a fejét simogattam.
–Igen, de addig is minden szabadidőt együtt töltünk és eljössz hétvégenként a próbákra. Rendben? –nézett rám és nagyon fini csókot adott.
-Még jó hogy! Asszem Lee Ryan én teljesen beléd habarodtam, de rendesen! -vallottam be kis cukin, ami szerintem eddig sem volt neki gondolom hatalmas titok.
-Az nem baj kicsim! –mondta hatalmas mosollyal az arcán. Ugyanis én is nagyon szeretlek téged! –miután megvacsoráztunk egy kicsit sétáltunk a környéken és elindultunk haza. Mikor megérkeztünk a fiúk pezsgőt ittak és epret ettek, na ezt nem hagyhattam szó nélkül.
–Ugye tudjátok, hogy ebből nyakazás lesz! –mondtam nekik tök dühösen.
-De miért is? –néztek rám felhúzott szemöldökkel és érthetetlenül.
-Csak azért, mert ezt Leenek és magamnak szántam, hiszen ma vagyunk egy hónapja együtt! -tettem a kezeimet a csípőmre.
-Ú bakker, bocsi Vicy! -rakta le Sy az epret a kezéből.
-Pedig Lee is mondta, mikor elmentünk az ék…-erre elhallgatott, mert Lee olyan szúrós pillantást vetett rá. -Na mindegy!- hallgatott el Duncy.
-Hát szívem, akkor ezen része a meglepinek kilőve! Sajnálom! –néztem rá szomorúan.
-Semmi baj! Kitalálunk helyette mást kiscicám, jó?-Húzott magához és megsimizte a popsimat.
-Három jó madaram lefürödtetek már? –kérdeztem tőlük.
-Nem! –vágták rá kórusban.
-Akkor megkérlek titeket, hogy egymás után gyors tempóban tegyétek meg ezt és utána hanyagoljátok a fürdőt úgy 45 percre! Rendben? -indultam el a szobám felé.
-Persze! –mondták mosolyogva.
–Te Vicy mire készülsz? –mosolygott rám a cukifiú kis édesen.
-Majd mindent a maga idején megtudsz, ígérem! –majd eltűntem a szobámba, de előtte Lee kapott egy csókot.
–Te Lee, jól becsüld meg ezt a lányt! Ő egy nagyon különleges csajszi és ezt jól vésd a fejedbe! –adta a tanácsokat neki Simon.
-Ne okozz neki azzal fájdalmat, hogy a szoknyák után rohangálsz és lépten-nyomon megcsalod, ott ahol tudod! Remélem nem fogok benned csalódni tesó! -veregette meg Duncan a vállát.
-Jaj srácok, ha most elmondanám nektek milyen a lelkivilágom, akkor fel sem merülne bennetek ilyen! -sóhajtott egy nagyot.
-Lee nem kell elmondd mert látjuk csak ismerünk már annyira, sajnos, hogy milyen is vagy! -vágta rá azonnal Antony.
-Tudom, de jó lenne, ha örökre vele lennék valahogy nem bánnám! Vicy számomra egy olyan csaj, aki megad mindent és belelát a fejembe, tudja, hogy mit akarok!
-Na látod, akkor jól vigyázz rá, hogy ez mindig is így legyen! Asszem megyek tusolni, hogy minél hamarabb tudjatok „romantikázni”! –erre elmosolyodott mindenki. Ant is elment a cuccait összeszedni, így Dunc és Lee leültek a kanapéra.
–Bocs haver, hogy majdnem elszóltam magam Vicy ajándékát illetően! -szégyelte el magát kicsit.
-Kíváncsi leszek, mit fog hozzá szólni. Remélem tetszik majd neki! –kapcsolgatta a TV-t.
-Biztos fog neki örülni! –erre kiléptem a szobámból és beleültem Lee ölébe, melynek szemmel láthatólag nagyon örült.
–Na miről folyt a diskurzus? –mosolyogtam rájuk.
-Semmi fontosról, csak a munkáról! –adott egy puszit a nyakamba.
-Meg kitárta szíve kis kapuját és elmondta, hogy mennyire szeret téged! -leplezte le Duncy a titok…
-Hm, akkor ezt majd nekem is kifejtheted részletesen a fürdőben. –vigyorogtam rá és csak megcsókoltam finin.
–Majd elválik, hogy kiérdemled-e! -tapogatta a popómat.
-Na szépen vagyunk, mit ne mondjak! Szerinted Dunc megtartja a vallomását? –ültem most már a két fiú közé.
–Nem tudom, de nem fogja könnyen beadni magát! –kuncogott már.
-Na ti aztán jól összebeszéltetek! Te meg Lee Ryan addig nem jöhetsz be a szobámba, míg nem mondtam! Világos? –próbáltam durcira venni a figurát.
–Igen, de ne legyél már ilyen! Csak hülyéskedtünk, Vicy nem csináld már! –nyúlt a kezem után, de nem érte már el.
-Legközelebb csak akkor szólj hozzám, mikor be mered vallani, amit Duncnak mondtál, vagy amikor felszabadul a fürdő! –majd megint bezárkóztam a szobámba. Bent elég jó haladtam az előkészületekkel…
|
Jó hírek
Az illető nem volt más, mint a fiúk turné menedzsere, Johnny.
–Hi fiúkák! Van egy hírem a számotokra. –beszélt egy kicsit vontatottan.
–Mondanád már vagy elalszol menet közben? –erre felnevettek a többiek.
–Jól van na, csak még mindig az előbbi ütközés hatása alatt vagyok, No1 volt a csaj. Formás kis teremtés, ellennék vele egy-két estét… -
Te Johnny ugye nem egy 175cm, kreol bőrű, barna hajú, barna szemű, tökéletes alakú Victoria Jamesre gondolsz, aki mellesleg a B-A-R-Á-T-N-Ő-M! –betűzte le.
–Nyugi Lee! És akkor végre megtudhatnánk látogatásod okát is?
-Igen! Szóval másfél hónap múlva elindultok az európai turnétokra!
-Tényleg? Ez fantasztikus! Jaj, de örülünk! –mondták egymás után.
–És ez azt jelenti, hogy próba hegyek, tánc, ének, fotózás, interjúk és szinte 0 szabadidő!
-És milyen hosszú lesz a turné?
-Két vagy Két és fél hónap durvám!
-Jesszus! Én addig nem fogom kibírni az én kicsim nélkül! –szomorodott el.
–Te Rómeó, feltalálták már a telefont is meg az internetet is!
-De az nem olyan mikor ott ül melletted, érzed az illatát, hallod a szuszogását, megérintheted a selymes bőrét, megcsókolhatod mikor vágytok rá…
-Vigyázz Lee, mert a végén lefolysz a székről! –tört ki belőlük a röhögés, csak Leeből nem.
–Folytatni a munkát, mert holnapra kész kell lenni a Tast it-tel és holnap után kezdődnek a próbák! Minden nap próbáltok, szombaton sőt vasárnap is, még azt nem mondom, hogy tökéletesen megy minden! Reggel 9-re mindenki itt van és nincs késés! Világos?
-Igen! –hangzott az egyöntetű válasz. Lee 4-kor lelépett a többiektől, elment haza. Kiválasztotta a ruhát, amit hoz nekem, majd amit ő vesz fel és szépen összekészült. Pontban fél 6-kor érkezett meg hozzám.
–Hi kicsim! Megjöttem, remélem végeztél már?! -állt meg az asztalom előtt.
–Igen! Kaphatok egy iciri-piciri csókocskát?
-Ez nem is kérdés! –hajoltunk át mindketten egymáshoz.
–És a rucim merre van?
-Hát itt! –vett elő papírtáskát a háta mögül.
–Gyere velem! –fogtam meg a kezét és a női mosdó felé vettük az irányt.
–Bemehetek veled? -De csak akkor, ha nem rosszalkodsz! –eközben már toltam is be az ajtón.
–Ugye előttem fogsz átöltözni?
-Esélyed sincs rá, de a zakómat odaadom! –majd bementem az egyik fülkébe. A levetett ruhadarabjaimat kidobáltam a fülke tetején Leenek.
–Baby te mit csinálsz? Legközelebb a melltartód jön?
-Tudod szívem csak vetkőzöm és elég kevés itt a hely.
–Elég stílusosan csinálod, meg kell hagyni, ugyanis kezdek begerjedni!
-És mi lesz ha innen kimegyek, ugyanis sikerült elhoznod egy eléggé szexis ruhadarabot, ami kihangsúlyozza szinte mindenem és ez a gatya se takar túl sokat!
-Hú nem tudom, de…-akadt meg benne a szó, ugyanis kiléptem hozzá.
–Na hogy nézek ki?(X) –fordultam meg előtte.
–Nagyon szexi vagy! Hiába nem csalódtam magamban!
-Na akkor jó munkát végeztél! –majd megcsináltam a hajam és kiigazítottam a sminkem is.
–El is felejtettem mondani, hogy tegnap előtt vettem egy új parfümöt, most le is tesztelhetjük, hogy neked hogyan tetszik. –befújtam magam és odaléptem hozzá.
–Nos?
-Te cica teljesen ki akarsz ma készíteni engem, mert akkor jó úton haladsz!
-Miért is?
-Ugyanis ez Coco Chanel, a kedvenc női illatom, amitől, hogy is mondjam azonnal beindulok! –húzott magához közel, de a kezeit nem tudta kordában tartani.
–Lee a kezeidet nem ott kellene tartanod, ahol most vannak!
-Miért is? Tudtommal a csajom vagy! Amúgy meg nem is annyira rövid ez a naci!
-Na induljunk, míg nem veted rám magad!
-Hát nem kell sok hozzá, de este…
-Szerintem ez már megbeszéltük a stúdióban! –erre elkezdtek furán csillogni a szemei. Láttam, hogy már teljesen máshol jár, pontosan a szobámba, ahol ki tudja mit műveltünk a képzeletében. Beléptünk a liftajtón, de számomra egy ki nem állható ember csatlakozott hozzánk, méghozzá a főnököm személyében….
|
Nincs magánélet
A munkámról annyit érdemes tudni, hogy az igazgató titkárnője vagyok az F&M-nél (Fashion&Modells) A cég a divattal foglalkozik és rengetek híres tervező és sztár megfordul nálunk, nagy a kereslet a cégünk iránt. Végre eljött az ebédidő, mindig a bartánőimmel szoktunk enni, név szerint Chloe, Emma, Betty, de most ugye a fiúkhoz megyek. Gyorsan beugrottam a kajákért és mát úton is voltam. A portástól kértem egy kis útbaigazítást, hogy merre is vannak a srácok, majd felmentem a negyedikre és balra a 3. ajtón bekopogtam és bementem. Éppen Lee énekelte fel a szóló részét, addig odaadtam a kaját a többieknek két puszi kíséretében.
–Victoria Jamest várják Lee Ryan mellé azonnal egy szóra, egy érintésre és egy csókra vagy rögtön elveszítjük!
-Bocs srácok, de ezt nem hagyhatom! –majd beléptem a Leehez a kisebb helyiségbe és az ajtó becsukódott. –Tehát egy szó: Hiányoztál!, egy érintés: kezemet az arcára tettem és egy csók (ezen nincs mit megmagyarázni) És üdvözöljük ismét az élők táborában! –mondtam mosolyogva.
–Szia baby! Jó végre látni téged, írtóra hiányoztál! Nagyon (10x) szeretlek! -húzott még jobban magához és már jobban nem is tudtunk volna összebújni.
-Én pedig egyenesen imádlak, de ez titok! –mondtam kissé suttogva.
–Én is, de ez is köztünk marad! Mondtam már, hogy imádom az illatod? –temette a fejét a nyakamba és a keze valahogy a nadrágomba tévedt (de, hogy hogyan, nem is értem) és a nyakam sem maradt csókok nélkül.
–Lee átlátnak a többiek ám azon az üvegfalon! –kuncogtam kis édesen a fülébe.
-Sajnos, de az a jó, hogy nem hallanak minket! –csókolgatott tovább és egyre mélyebben süppedt a nacimban a kezeivel.
-Így van! Mit szólnál, ha este átjönnél és egy kicsit rosszalkodnánk? Mondjuk megmasszíroználak ott ahol, és ahogyan akarod! Vagy esetleg francia nyelvórákat vehetnénk! Na? –néztem a szemeibe incselkedve.
-Erre nem lehet nemet mondani! A masszázsnak nem lehetne most nekiállni? Ugyanis nagyon vágyik rá egy-két tagom! –vigyorodott el és nagyon finin megcsókolt.
-Olyan disznó vagy! Gyere menjünk, mert mindjárt lejár az ebédidő és még enni sem ettünk semmit! –mentünk ki a fiúkhoz kézen fogva.
–Te Vicy nekem is jól jönne egy olyan kis masszázs! –mondta ant vigyorogva.
-Ja, ha Leenek nem kell a francia „nyelv lecke” akkor én szívesen bevállalom! –kuncogott Sy.
-Velem meg elolvashatnád a 69-es tematikáját vagy átültethetnénk a gyakorlatba is, úgy jobban esne! –hozta elő Duncy és már persze dőltek a röhögéstől.
–Na ennyit a magánéletről! –csattantam fel, persze nem mérgesen.
-Hát tudod Lee nem nyomta le a gombot és így nem volt nehéz mindent hallani! szedte össze magát a könnyeitől Sy.
-Ó, hogy az a…Basszus teljesen elfelejtettem! –csapott kis édesen a homlokára.
-Ezen már nem lehet változtatni! De, hogy ti is milyen disznók vagytok! –erre csak nevettek -Te jó ég, ennyi az idő, rohannom kell, 10 percem van, hogy visszaérjek! További jó eszegetést! Lee nincs kedved beugrani hozzám, miután végeztetek? Jó lenne nem egyedül hazamenni! vettem fel a táskámat.
-Egy feltétellel, ha eljössz velem vacsorázni ma este! –alkudozott és simogatta a popsimat.
-Rendben, de akkor hozol nekem másik ruhát, mert ebben nem megyek sehova! Na rohanok! –mindenkinek puszi, persze Leenek csók.
–Baby nem is ettél semmit! –szólt utánam kidugva a fejét az ajtó mögül.
-Majd esete bepótolom, de most arra sincs időm, hogy meghaljak útközben! –mondtam már ajtón kívülről és beleütköztem valakibe. –Jaj, bocsánat, sajnálom!
-Semmi baj! –majd eltűnt az egyik szobában…
|
Szerelem az élet
A fiúk tényleg csak reggel állítottak haza, még mi csak szuszogtunk egymás mellett. A következő kép tárult eléjük: a rajtunk lévő ruhadarabok szétdobálva, az újságok a földön hevertek, ami rendes állapotukban a dohányzóasztalon tornyosulnak. Volt egy átlátszó üvegváza is, ami tele volt apró, színes kövekkel, hát azok is a földet borították. Szóval elég katasztrofálisan nézett ki minden, erre mindegyik csak elmosolyodott. Ant észre vette, hogy nyitva van Lee szobájának ajtaja, így intett a többieknek is. Nem is haboztak sokáig és már mindegyik az ajtóban tolongott egymás hegyén-hátán. Mi Leevel az igazak álmát aludtuk még egymás karjaiban.
–Milyen édesek együtt! –suttogta Ant.
-Lee nagyon szerencsés! –mondta egy nagy sóhaj kíséretében Duncy és nézett minket.
–Hát az biztos! –én is kezdtem magamhoz térni, suttota Sy.
–Na el innen kukkoló banda! –és hozzájuk vágtam a fejem alatt lévő párnát.
–Jól van, megyünk már! –visszadobta a párnát kuncogva Ant, ami szerencsésen Leet találta el a fején.
–Mi a nyavalya? –ugrott fel és alig látott ki a szemeitől.
-Semmi szívem, csak nézőközönségünk van! -dőltem be vissza az ágyba.
-Akkor műsorozni kellene! –elkezdett csókolgatni, meg simogatni, persze a fiúk élvezték a helyzetet. Mire én kipattantam az ágyból.
–A mozi bezárt mára! Reklamálni nem itt lehet! –és azzal a mozdulattal rájuk csuktam az ajtót és visszabújtam Lee mellé.
–Na végre elmentek! Amúgy hány óra van? –ásítozott baby Blue.
-Nem tudom, de én még nem kelek fel a biztos! -Nem csoda, hogy fáradt voltam, hiszen előző nap egy csomó mindent csináltam. Olyan negyed egy felé ébredtem fel, Lee már nem volt mellettem, így kimentem a konyhába kávét inni. Meglepetésemre össze volt minden pakolva, de a fiúk nem tudták megállni, hogy ne kérdezzenek rá a dolgokra.
–Na és milyen éjszakád volt Vicy? -hozte fel a témát Simon.
-Fantasztikus! –támasztottam meg a fejem a kezemmel és merengtem a semmibe.
–Te Sy mintha Lee is ugyanilyen mozdulatokat tett volna nem? –kezdtek el nevetniDuncannel.
–Ja és merre van Lee? –tértem magamhoz egy kicsit.
–Zuhanyozik! -vágták rá egyszerre.
-Jut eszembe én is oda indultam! –keltem fel és mentem a fürdőbe.
-Na ezeknek aztán agyukra ment a szerelem! –röhögtek tovább. Szép halkan bementem a fürdőbe, levetkőztem, eközben Lee:
-Az a gyönyörű szempár a sötétbe húz most engem. A tested még nem ismerem teljesen, de ha most itt lennél velem! –énekelte, majd elzárta a vizet, ekkor én mögé léptem és kinyitottam a csapot.
–Akkor mit tennél velem? –énekeltem én is.
–Hát te? –nézett ellenállhatatlanul édesen.
–Szóval mit tennél velem? –húztam vissza a zuhany alá.
–Talán segíthetnél ezen! –folytatta a dalt. Egy órán át áztattuk magunkat a folyóvíz alatt. Azt mindenki saját fantáziájára bízom, mi történt ott, de nem maradtak felfedezetlen testrészek: P Mikor kiértünk a nappaliba ismét valakinek meg kellett szólalnia.
–Maradt még víz a vezetékben? –röhögött Ant.
-Nagyon vicces vagy! –öltötte ki rá a nyelvét a cicafiú.
–Hagyd már őket! Nem látod mennyire szerelmesek? Nem ebben a dimenzióba vannak az 1000 százalék! Igaz Vicy? –kuncogott Dunc.
-Mi mondd még egyszer légyszi! -és persze ki mást nézhettem ha nem az én szerelmem?
-Látod erről beszéltem! –mosolygott már ő is.
–Aj gyerekek semmi kedvem holnap melózni menni! –közben mi is leültünk melléjük.
–Jaj, ne is mondd Tony, már herótom van a holnapi naptól! A főnököm le se száll rólam egész nap! Na mindegy! Mi lenne, ha holnap bemennék hozzátok és vinnék nektek valami ebédet?!
-Ez egy remek ötlet! És lehet kívánságlista is? –szólalt meg Antony kis buzgón.
–Nektek fiúk bármit, de mindenki saját maga fizet! –bújtam Lee nyakába és megpusziltam.
-Ez csak természetes! –mondták közösen.
-És előre is köszi! –hálálkodott Duncan.
-Ugyan már! Legalább egy kicsit el tudok menekülni abból a légkörből! –majd felvettem a fiúk rendelését. A nap többi része hamar elment és már nyakunkon volt a másnap reggel…
|
Sikeresnek elkönyvelhető buli
A pulthoz mentünk és rendeltünk magunknak egy-egy italt. Persze egyből rászálltak a fiúkra a lányok, az egyikre rá is kellett szóljak, hogy Lee nem szabad préda.
–Na srácok, hogy tetszik a hely? -kérdeztem mosolyogva.
-Szerinted? –nézett a mindkét oldalán álló egy-egy hölgyre Simon.
–Ide többször el fogok látogatni! –bólogatott Ant.
-Dunc? –néztem rá immáron.
-Elmegy egynek! -húzta el a száját és a Bacardyát iszogatta.
-Na azért ne légy ennyire lelkes! Meg kell ígérned, hogy egy tánc erejéig az enyém leszel! -böktem meg a hátát.
-Na azt aztán ki nem hagynám! –mosolyodott már el ő is.
-Lee kicsim, jössz velem táncolni? –csókolt a nyakamba és belesúgta a fülembe kis lágyan.
-Ez csak természetes! –és bementünk a tömegbe és végig a szemébe néztem és mosolyogtam.
–Nézzétek már milyen, jól nyomja Vicy. –magyarázott Simon a csajaival az oldalán.
–Az már biztos, hogy nem kispályás a csaj! Lee megfogta vele az isten lábát!-magyarázta Ant. Dunc csak mereven figyelt minket és semmi nem zökkenthette ki ebből az állapotból.
–Szívem ülj le egy kicsit, addig felkérem Duncot egy körre, mert eléggé be van punnyadva. –adtam neki egy nagyon fini kis szerelmes csókicát.
–Oké, de csak semmi simulás meg ilyenek! –nézett rám szigorúan, értünk vissza.
–Mr. James maga a következő! –vonszoltam ki a székből.
–Vicy én nem tudok táncolni! –nyafizott.
-Ez nem kifogás! És azt ne mondd, hogy nem tudsz egyszer erre aztán arra lépkedni, de ha annyira katasztrofális lenne a helyzet, akkor segítek nyugi! –húztam a kezeinél fogva.
-Ne higgy neki! Ő tud itt a legjobban rázni köztünk! –árulta be a kis huncut Tony.
-Na akkor indulás! –húztam magam után. Duncannel nagyon jót táncoltunk, majd felkértem a másik két srácot is. Eléggé nagy volt a tömeg és a hőség is, így nem volt nehéz pillanatok alatt leizzadni. Miután pihentem egy kicsit újra Leevel táncoltam, mikor felcsendült az albumukon lévő Too Colse. Egyikünket sem kellett félteni, olyan szexisen táncoltunk. Leenek rendesen eltévedt a keze, amit nem csodáltam egy pillanatig sem, szinte forrt közöttünk a levegő. –Tíz percet kapsz, hogy lerázd a srácokat, de úgy, hogy reggelig ne keveredjenek haza! –súgtam a fülébe, miután vége lett a számnak és adtam egy puszit az arcára, majd kimentem a mosdóba. Lee rögtön a fiukhoz ment és közölte velük a tényeket.
–Aki hajnal előtt haza mer állítani, az nem marad életben! Oldjátok meg az ügyes-bajos dolgaitokat valahol máshol csak ez egyszer, köszönöm! -és cska vigyorgott, hogy a szája a füléig ért.
-Hogy mi van? –nézett rá nagy értelmes fejjel Antony.
-Hogy te, hogy lehetsz ennyire hülye! –csapta meg Simon.
-Annyira szeretem, mikor ilyen ötletei támadnak! Nagyon be tudok kattanni tőle! -ácsingózott tovább rám várva Lee.
-Aztán nekem holnap beszámolót tartani mindenről, minden egyes részletről! –mondta Sy.
-Sy ez csak kettőjükre tartozik! –vágott közbe azonnal Duncy.
-Kit érdekel, azért mi is lehetünk egy kicsit beavatottak! Meg ha jól tudom, akkor egy fedél alatt is élünk! -kontrázott Ant megint.
-Maradjatok már!... Hát nem tökéletes?! -nézett rám és csak mosolyogott.
-De az! –néztek rám, miközben feléjük tartottam.
–Na mi megyünk is! –köszönt el. –További jó bulizást nektek!
-Kösz meglesz! –vágták rá, kivéve Duncant.
-Asszem ti se fogtok unatkozni! –mondta vigyorogva Simon.
–Hát az majd elválik! –néztem mosolyogva Leere.
–Na, de most már tényleg lépünk! –pacsizott le a többiekkel.
–És a csajokat, nem kímélni, mert ők sem fognak titeket! –adtam közben mindegyiknek egy puszit és elindultunk haza. Kint eléggé hűvös volt, kissé fáztam, míg a kocsihoz értünk. Lee eléggé gyorsan hajtott haza, de hisz nála ez érthető is volt:P Már a liftben elkezdtük egymást húzni, de elég rendesen, alig bírtunk magunkkal. A többit ugye nem nehéz kitalálni…
|
Szent a béke
Mindenki feszülten figyelt, főleg Lee. –Arra gondoltam, hogy ezt az estét a békülésnek és a régi barátságok visszaállításának szenteljük. Először is megvacsorázunk, amit Dunccal közösen készítettünk el nektek. –mindegyik csak lesett.
–De Vicy!
-Semmi Vicy! A tegnapi éjszakát szépen mindenki elfelejti, mintha nem is lett volna! Dunc kérlek, foglalj helyet!
-Szíves, örömest! –mondta mosolyogva.
–Tehát három fogást fogunk ma végig enni. Levesként egy laza zöldséglevest grízgaluskával, főételnek eszünk matrózhúst párizsiasan párolt rizzsel és desszertként, pedig pechmelbát.
–Ez egész jól hangzik! -mondta Sy
-Így van, csak már a főételnél elvesztettem a fonalat, tudod, nem vagyok valami kajaszakértő. –vakargata a fejét Ant.
–Nyugi ízleni fog minden, azt garantálom! Szépen egymás után cserélődtek az üres tányérok és mikor már a desszert is elfogyott:
-Na, hogy ízlett srácok? –kérdeztem mosolyogva.
-Hát asszem baby többször is együtt főzhettek Dunccal! -húzott az ölébe és belepuszilt a nyakamba.
-Ez isteni volt! -dőlt hátra a székén Ant.
-Annyira tele ettem magam, hogy moccanni sem tudok! –simogatta újdonsült pocakját Dunc.
-Akkor kezdj magaddal valamit, mert még koránt sem ért véget a mai nap! –kuncogtam el magam.
-Mi van? Én már teljesen hulla vagyok! -nézett rám nagy szemekkel.
-Nyavalygásnak nincs helye! Ja és úgy emlékszem, hogy én is ugyanazt tettem, mint te! Szóval a terv a következő, mindenki hozza ki magából a legjobb és legszexisebb formáját, ugyanis elmegyünk egy jót bulizni! –keltem fel Lee öléből.
-Ez tetszik! És ugye lesznek ott jó csajok is? –kérdetze Sy.
-Ha ma este nem minimum két csajjal távozol a helyről, akkor esküszöm, hogy lenyomok nektek egy sztriptízt! –nevettem el magam.
-Hogy mit mondtál? Te itt senkinek nem vetkőzöl esetleg csak nekem! Még mit nem? –háborodott fel, majd megint bele ültem az ölébe és belesúgtam a fülébe:
-Le se fogják tudni vakarni magukról a jobbnál jobb csajokat! Sy és Ant menjetek készülni, mert nekünk még van egy kis megbeszélni valónk! –el is mentek.
–Hát Lee sajnálom, meg minden! –kezdett bele. -Tudom, hogy szemét voltam és erre nincs mentségem! Remélem, egyszer meg tudsz nekem bocsátani! –mondta lehajtott fejjel.
–Az a kurva nagy szerencséd, hogy régóta haverok vagyunk, meg itt a lemez is és Vicy is próbálja túltenni magát a dolgokon! De egyet soha ne felejts el, ezt nem fogom egyhamar elfelejteni! –nézett rá szigorúan.
-Öleljétek már meg egymást! –szóltam közbe és így is lett. Végre minden rendben volt és feloldódott mindenki. –Induljunk készülni, mert még a végén itthon maradunk!
-Én nem megyek sehova! –tiltakozott.
-Ezt meg sem hallottam! –álltem fel a kanapéról.
-Nézz már rám! –mutatta az arcát borító szép nagy flekket.
-Azt eltűntetem, de irány készülni! –toltam be a szobájába.
-Cica, te mit veszel fel, mert jól akarok kinézni melletted! –bújt belém és csak a pocim simizte.
-Akkor egy fekete felsőt farmerral, de te így is nagyon jól nézel ki! –adtam neki egy nagyon fincsi csókot. Én kerültem utolsónak sorra, így 30 percet vártak rám a fiúk, de a látvány szerintem mindenkit kárpótolt, ugyanis így jelentem meg kiengedett haj és egy kis smink. http://www.polyvore.com/untitled/set?id=2459911
–Vicy… -maradt tátva a szája és persze a többieknek is, lassan lelifteztünk és a parkolóba lyukadtunk ki.
-Akkor mehetnénk egy kocsival is! –mondta Sy.
-De Sy és a kiéhezett csajokkal mi lesz? –mondtam neki kuncorászva.
-Na erre nem gondoltam! –csapott a homlokára.
–Szerintem, menjen mindenki külön autóval! –javasoltam.
-Ezzel csak egy gond van! Nekem nincs kocsim! –nézett rám Antony és csak a kabátját fogta.
-De nekem igen, majd mi Leevel megyünk együtt, persze, ha csak nem akar más csaj magával vinni és „elbeszélgetni” vele! –néztem a szemeibe.
-Na, de Vicy én nem vagyok olyan! Különben is nekem kell vigyáznom rád, mert a végén lecsapnak a kezemről! –simogatta meg a popsimat és volt egy szájfényem.
-Attól ne félj édes! –adtam neki egy puszit. -Akkor induljunk, mi megyünk elől és mutatjuk az utat. Okés?
-Yes! –vágták rá. Elindultunk a szórakozóhely felé, már javában ment a buli, mire odaértünk. A fiúk alig győzték kapkodni jobbra-balra a fejüket a csajok láttán. Majd belevettük magunkat az őrületbe… |
Wind of Change... avagy tornádó söpör át a Lee-lakon...
A szülőszoba nagyon barátságtalan hely volt, de akkor és abban a pillanatban, amikor bevittek, nem az volt a legnagyobb gondom. A fájdalom, és a folyamatos görcsök teljesen megszédítettek, és csak Lee kezét akartam szorítani.
Leeben ekkor furcsa érzések törtek a felszínre. Kint állt a szülőszoba előtt, és maga sem tudta, hogy miért, de bent akart velem lenni, és ezt a csodát velem együtt átélni.
Fájdalomtól hangosan az odakint álló nyugtalan férfi nevét kiabáltam. Ekkor kisietett egy ápolónő, és gyorsan ráadott Leere egy zöld köpenyt, majd bevezette hozzám. Izzadtan, teljesen kiszolgáltatottan feküdtem tágra nyitott lábakkal, szörnyű fájdalmakkal.
Egy dolog volt, ami abban a pillanatban minden fájdalmamat elvette. Ott volt mellettem Lee, és tudtam, hogy nemsokára felelős leszek egy kisbaba életéért.
Lee azonnal mellémállt, és szorosan fogta a kezemet.
- Jólvan Gabriella. Eddig mindent nagyon jól csinált. Ha azt érzi, hogy nyomnia kell, akkor nagy levegő, benttart, és olyan erővel nyomjon, ahogy csak tud. - de mire elmondta ezt az orvosom, addigra már jött is a fájás, és én csak nyomtam és nyomtam. a fájdalom lassan úrrá lett rajtam, de egy másfél óra múlva egy utolsó nagyobb nyomás után megszületett életem értelme... Miközben az "apukát" megkérték, hogy vágja el a köldökzsinórt, én fáradtan hanyatlottam hátra. Csak lihegtem, és nagyokat nyeltem. Aztán megmutatták őt... Őt...
A mellkasomra fektették, és könnyek csordultak ki a szememből. Egy csoda feküdt ott a mellkasomon... Egy csodálatos kisember. Lee is elérzékenyült, és a homlokomról letörölte az utolsó izaddságcseppeket is. Elvitték a kicsit megfürdetni, megmérni, és Lee is elkísérte őket. Addig engem is elláttak, majd átvittek egy nyugodtabb, és barátságosabb szobába. Nem sokkal később behozták a kisbabámat, és mindent megmutattak, hogy hogyan kell csinálni.
Pár nappal később már ki is engedtek a kórházból.
A pici nagyon erős volt, és nagyon jó baba. :)
Minden tökéletes volt...
Otthon könnyen boldogultam Lee segítségével. A szüleim is átjöttek néha segíteni, de nem igazán örültek annak, hogy feladtam az álmaimat egy kisbaba miatt.
A lányom pedig egy csoda volt.
Éjszaka tündérien aludt általában, viszont a kajaidőt igencsak pontosra vette.
3 hónappal később egy márciusi reggel épp Lee volt vele, és én pedig lent pakolgattam. Amikor is egy borítékot pillantottam meg az egyik fiókban "Boldog Karácsonyt" felirattal.
Eszembe jutott, hogy ezt Leetől kaptam. Leültem az asztalhoz, szépen lassan kibontottam, majd kivettem a lapot belőle, és elkezdtem olvasni...
Drága Gabi!
Az elmúlt hónapokban rengeteg dolgot éltünk át közösen. A kicsi növekedése a pocakodban, és a közösen átvészelt nehéz időszak megerősített engem a barátságunkban.
Az, hogy veled élhetek ebben a lakásban csak közelebb hozott hozzád, és megtörtént az, amit mindig is kívántak tőlünk. Belédszerettem. Őrülten. A tegnapi közösen eltöltött szenvedélyes éjszaka pedig teljesen biztossá tette a számomra azt, hogy szükségem van rád, és nem szeretnélek sosem elveszíteni. Sammi már egy lezárt fejezet az életemben, Ryan pedig a fiam, de ezt te is tudod nagyon jól, hogy soha nem tudnék róla lemondani. Viszont Sammiről már rég lemondtam.
Szeretném az életemet veled leélni. Szeretnék a gyermeked apja lenni. Csak szeretni akarlak téged... Örökké...
Ne haragudj, ha ezzel a levéllel elrontom a karácsony hangulatát, de úgy éreztem, hogy muszáj ezt elmondanom neked.
Boldog karácsonyt Gabi!...
Hű szerelmed és barátod: Lee
Megrökönyödve ültem az asztalnál, és nagyon boldog is voltam. Hisz hiába titkoltam, mindig is szerettem Leet. Szerettem, teljes szívemből.
Mintha egy forgószél csapott volna le a lakásba... Futottam fel a gyerekszobába, amikor láttam, hogy Lee épp lerakja a kicsit aludni. Odamentem hozzá, és lihegve megmutattam neki a levelet...
- Ez mi???? - ripakodtam rá mérgesen.... Persze csak színészi képességeimet próbáltam kamatoztatni.
Lee elvigyorodott, majd átölelt.
- Soha nem voltál jó színész. - nevetett, majd rámnézett. - Nos?
- Örömmel. - adtam a szájára egy puszit, majd szorosan megöleltem. Pár perc múlva megint szám minden egyes miliméterét szája érte, és egyik csók után jött a másik... Közben a hálószoba legkényelmesebb pontja felé vezetett.
Az ágyamra...
|
A helyzet rendeződni látszik
Végül arra jutottam, hogy nem maradhat így a helyzet, hiszen itt élünk egy fedél alatt. Azt nem akartam, hogy minden egyes nap kerülgessük egymást, és gyűlölettel nézzünk a másikra. A kezembe vettem az irányítást és bátorkodtam bekopogni Dunchoz. –Szia! Zavarhatlak? –nyitottam be hozzá.
–Persze, gyere csak! –mondta meglepetten.
–Hát szóval, ööö… azért jöttem, egyedül vagyunk a lakásban és ööö…-voltam hatalmas zavarban. Próbáltam magam megnyugtatni és egy mondatot végre kinyögni. –Szóval azért jöttem, hogy megbeszéljük a tegnap történteket. Erre Dunc felkapta a fejét és észrevettem rajta, hogy nem akar hinni a fülének. –Én nem akarok így élni tovább, mint amilyen a mostani helyzet. Tudom ez most hülyén, jön ki, mert úgy most gyűlölnöm kellene meg minden, de be kell, lássam, hogy nem lehetek ilyen. Egyrészt azért, mert együtt kell, éljünk, másrészt meg nem én akarok a még be sem indult zenekarotok szétzúzója lenni! –Dunc feszülten hallgatott végig. -Csak ennyit akartam –és már távoztam is a színről egyenesen a konyhába. Egy pár pillanat múlva Dunc is megjelent.
–Vicy én nagyon sajnálom! Nem tudom mi a franc ütött belém! –hajtotta le a fejét.
-Egy valamit megkérdeznék, de őszintén válaszolj! Miért? –néztem rá kérdőn.
-Sajnálom, de erre nem tudom a választ! –de a lelke mélyén tudta, hogy megint hazudott.
–Na gyere ide kis monoklisom, had öleljelek meg! -léptem oda hozzá.
-Akkor most megbocsátottál? –suttogta a nyakamba.
-Tudod ez a kisfiús báj, leveszi a nőket a lábukról! De ígérd meg, hogy soha többet nem teszel ilyet! –simogattam meg a hátát.
-Ígérem és nagyon köszönöm! –öleltük végül meg egymást.
–Nagyon csúnya az arcod, gondolom, fájhat is ezerrel! –nézegettem a flekket az arcán.
-Hát nem valami kellemes! Nem gondoltam volna, hogy Leenek ilyen öklöse van! –mosolyodott el halványan.
-Hozok jeget, addig feküdj le a kanapéra!.... Most meg feküdj bele az ölembe és jöhetnek a jégkockák! –kuncogtam.
-Te meg mire készülsz? -nézett rám meglepetten, de végül is a fejét belehajtotta az ölembe.
-Mindjárt megtudod! –aztán elkezdtem Dunc arcát óvatosan masszírozni az olvadozó jégkockákkal. –Készen is vagyunk!
-Hát ez állati volt! De te honnan tudsz ilyeneket? –nézett rám amolyan Duncysan.
-Volt már egy-két esetem, úgyhogy gyakorlott vagyok a szakmában! És most pedig rendet rakunk a lakásban, mert ez a kupi már elviselhetetlen! Kezdhetnénk nálad!
-Jó ötlet! -mosolyodott el. Majd szépen végigtakarítottuk az egész házat a szobáktól a fürdőig mindent. –Na én elfáradtam rendesen! –huppant le az egyik székre.
–Pedig korántsem végeztünk! Öltözz át, megyünk bevásárolni és egy komplett menüvel, lepjük meg a többieket vacsira! -csaptam össze a kezeim.
-Aj… ne! Ezt nem bírom! –nyafogott kisfiúsan.
-És úgy segítesz, mint a kisangyal! Alkudozás, pedig nincs! Nyomás! –toltam a szobája felé.
-Igen is asszonyom! –vágta magát vigyázba. Mikor visszaértünk azonnal nekiálltunk a főzésnek. Már majdnem végeztünk, amikor hallottuk Lee kiabálását.
–Sy, ha valami történt vele…-nyitott be a lakásba. -Micsoda illatok!...Duncan Mattew James Inglis, takarodj Victoria mellől! -dühöngött.
-Lee szívem nyugi! Üljön le mindenki az asztalhoz, és ott választ kap minden kérdésére! Helyet foglalt a három srác és megkezdtük az estét…
|
Egy kisebb veszekedés
Ez az illető nem volt más, mint Duncan. Arcát egy hatalmas flekk borította, amit ugye előző éjjel kapott Leetől. A levegő egy pillanat alatt ledermedt és egy kicsit összerezzentem.
–Jó reggelt! –próbálkozott, nem nagy sikerrel. -Vicy én… én…-nézett rám.
–Fogd be, te rohadt szemét! Vicyhez, meg ne merj szólni, mert beverem még jobban a képedet! –majd húzott magához.
–Lee erre semmi szükség nincs, kérlek, ne rendezz jelenetet! Ami történt, megtörtént ez ezen, már úgy sem tud változtatni! –mondtam alig érthetően.
-Még, hogy ne szóljak semmit! Az éjjel majdnem megerőszakolta a barátnőm, ez a nem is tudom, minek nevezzem. Azt hittem, hogy a barátom, vagy vagyis voltál! -örjöngött.
-Kérlek had, magyarázzam meg! -nézett ránk kérlelő szemekkel.
-Te itt nem fogsz magyarázkodni senkinek, főleg Vicynek nem! Ne merj a közelébe menni, mert esküszöm, megöllek! –üvöltött torka szakadtából.
-Kérlek titeket, hogy fejezzétek be! Elég lesz ezt magamba lezárni! –próbáltam lehűteni a kedélyeket, ami be is vált.
–Szerelmem, ahogy akarod! De tudd én, mindig itt vagyok melletted! –majd, hogy nyomatékosítsa mindenki fejében, hogy csak az övé vagyok, olyan csókot adott, amitől már én jöttem zavarba és akkor a többiekről nem is beszéltem.
–Lee ez egy kicsit forróra sikeredett. Nem itt kellett volna ezt. –sutyorogtam a fülébe.
–Akinek nem tetszik, nem néz ide! –húzott mégjobban magához.
-Gyerekek szobára! -kuncogott Ant.
-Kösz Ant! Rendes vagy! Ne add neki a tippeket, mert így is alig tudtam elmenekülni előle! –erre Lee felkapott.
–Ant te vagy az én emberem! –vigyorgott rám amolyan Leesen.
-Édes kérlek, tegyél le! Ne hozz itt mindenki előtt kínos helyzetbe! –néztem rá szép kerek szemeimmel.
–Most mondjátok meg, lehet ennek a csajnak ellenállni? –a többiek csak mosolyogtak, Lee is letett és elkezdtem a reggelit készíteni. A hűtőben kutattam a melegszendvics alapanyagai után és azt vettem észre, hogy valaki végigsimít a combomon és a popsimon. Aztán benyúl a felsőm alá, és a nacimat kezdi lefejteni rólam.
–Lee ezt nem itt kellene! És ha meglátnak minket a többiek, akkor mit fognak szólni? –nyúltam a virsli után.
-Az nem érdekel, legalább ingyen mozizhatnak! –bújt belém, ahogyan csak tudott.
-Te annyira bolond vagy! És most szépek kiszállsz a pólóm alól és olyan bámulatos észrevehetetlenséggel, gombolod vissza a nadrágom, mint ahogy ki is! Köszönöm! –vártam, hogy a kérésemnek eleget tegyen.
-Azt ugye tudod, ha külön élnénk, akkor már rég… -gombolta vissza a nadrágom.
-Css! Hallgass már el! Nem egyedül vagyunk itt! -fogtam be a száját kis cukin.
-Mit tehetnék ellene, akármikor meglátlak, azonnal elkap a hév… és az illatod is egyszerűen bódító! -nyomott egy finom csókot az ajkaimra.
-Jól van, de most már had foglalkozzak a reggelivel, mert még éhen hal a banda! A reggeli elég szótlanul indult és eléggé feszengtünk is.
–Na és milyen volt a felhozatal tegnap srácok? –törtem meg a csendet.
-Hát nem volt semmi normális csaj, vagy ha igen az meg nem egyedül érkezett! -sóhajtott Sy kicsit szomorúan.
-Elég gáz volt! -tette hozzá még Tony.
-Na legközelebb együtt megyünk és oda, ahova én mondom! Garantálom, hogy fejenként vagy 10 bombázó fog jutni! –erre láttam rajtuk, hogy beindul a fantáziájuk, de nagyon.
–Kicsim és nem féltesz, hogy elcsavarják a fejem? -szólalt meg a legifjabb szöszi.
-Azt nem mondtam, hogy te is jössz! Amúgy, ha meg így járnék, akkor úgy kell nekem! –kijelentésemhez egy mosoly is társult. Mikor végeztünk az evéssel elpakoltam, majd beágyaztam magamnál, Leenél, Synál (mert reggel ugye megvédett) Antnél (mert kikunyizta).
–Kicsim el kell, menjek Ant-tel, majd csak délután jövünk haza. Sy itt lesz melletted végig! -puszilgatott egyfolytában és simogatott.
-Persze menjetek csak! –adtunk egymásnak egy csókot és el is rohantak.
–Vicy, tudom, hogy megígértem meg minden, de annyi dolgom van! –jött Simon oda hozzám.
-Semmi baj, megértem, nem őrizhetsz engem állandóan, ha Lee nincs itthon. –mosolyogtam rá kis kedvesen.
–Olyan rendes vagy! Ezer hála! –ölelt meg és nagyon hálásnak tűnt.
-Na tünés, ne is lássalak! Leevel, meg majd elintézem a dolgokat, nyugi! –nyitottam ki neki az ajtót.
-Te egy angyal vagy! –adott egy puszit és ő is ment a saját dolgára. Kettesben maradtam Dunckal a lakásban, eleinte elég ijesztő volt, de nem volt mit tenni…
|
Egy magányos reggel
Hajnalban riadtam fel, olyan 6 óra felé, Lee nem volt ott mellettem, így hát a keresésére indultam. Kiléptem a szobaajtón, de Leet még mindig nem láttam sehol. Gondoltam, akkor biztos a fürdőben van, de tévedtem. Ezek után nem igazán tudtam elképzelni, merre lehet. Fogtam magam és visszafeküdtem a meleg ágyikóba, de egy cseppet sem voltam nyugodt. Csak forgolódtam az ágyban, ötpercenként néztem az órát, majd beültem az ablakba. Már 7 óra volt Lee meg sehol, komolyan kezdtem aggódni. Ezen felül még ott volt az a tény is, hogy pár óra múlva ismét szemtől-szembe kell Duncannal kerüljek. Ez a dolog nem töltött el nagy lelkesedéssel, sőt talán egy kicsit féltem is tőle. Gondolataimat egy ajtónyitás törte meg, hátrafordultam.
–Lee! –futottam oda hozzá és csak szorítottam magamhoz, mint aki vagy egy éve nem látta a hőn szeretett férfit.
–Kicsim mi a baj? Mindjárt megfojtasz! –ölelt meg ő is.
-Jaj, bocs! –és egy kicsit lazítottam a szorításon.
–Mesélj mi a baj? –csókolt meg.
-Semmi, csak el nem tudtam képzelni merre, vagy és nagyon aggódtam érted! –bújtam még jobban hozzá.
-Ni, ni! Ennek az évnek kellett eljönnie, hogy aggódjanak Mr. Lee Ryan-ért? Na ezt nem gondoltam volna! –mondta mosolyogva.
–Hát meg még nagyon hiányoztál, ám nekem! –és csak megcsókoltam én is őt.
-Jaj, de drága vagy kincsem! De ugye még nyomja valami a szívecskédet! Érzem rajtad, hogy feszült vagy és, hogy egy kicsit remegsz! –simogatta az arcom.
-Tudod… -vettem egy mély lélekzetet.
-Tudom! Duncan még a közeledbe sem kerülhet! Majd én gondoskodok róla, ha addig éltem is! -húzott magához és csak a hajamba túrt és a fejem simogatta.
-Ne mondj ilyeneket, nagyon megrémisztesz! -suttogtam.
-Abban biztos lehetsz, hogy Dunc soha többé nem fog egy újjal sem hozzád érni! Ha mégis, akkor letámadom, mint egy anyatigris! Így ni! –harapott bele a nyakamba, de csak óvatosan. Hirtelen felkapott belerakott az ágyba és folytatta a harapdálást. Ez inkább hatott Lee részéről előjátéknak, mint védelmezésnek. Majd lágy csókjaimmal a szinte kábult állapotba került Leet, most én támadtam le.
–Á, szóval így állunk! -nevette el magát.
-Ahham! –haraptam bele az ajkamba és belekezdtem Lee kínzásába.
–Szóval te így támadsz! Ez nagyon-nagyon tetszik! –eközben apró puszikkal halmoztam el a testét és a kezem néha elkalandozott a férfi testén.
–Hú, baby! Megizzasztasz rendesen! –szép lassan feltápászkodtam mellőle és végig simítottam magamon.
–Ciao szépségem! –intettem neki.
–Mi? Most meg mit csinálsz? Ezt gyorsan felejtsd el! –kapott volna a kezem után, ha már nem az ajtóban ácsorogtam volna.
-A-a! A játék, itt lezárult, vagy ha jobban tetszik véget ért! -kuncogtam.
-Na várj csak! Mindjárt megfoglak én és akkor az lesz, amit én akarok! –mondta ördögi vigyorral az arcán. És már ugrott ki az ágyból, én meg sikítva menekültem a szobából. Az volt a szerencsém, hogy Simon, már kint volt a konyhában.
–Sy, Sy segíts! –rohantam oda hozzá. -Ments, meg kérlek Leetől!
-Amúgy neked is jó reggelt! De ti mi a fenét csináltok, így reggel 8 tájt? -kapott el a derekamnál fogva Simon.
-Sy ugye megvédesz ez ellen a…
-Hogy mi? Nem is tudom, ki hagyott ott úgy engem, mint egy kiéheztetett kutyát? -tette a kezeit a mellkasához.
-Simon esküszöm, hogy bármit kérhetsz tőlem, ha most nem adsz át neki! -sikoltoztam édesen.
-Megbeszéltük! –erre Lee támadásba lendült, ami sikításba és hangos röhögésbe tört ki. Antony is előtámolygott a szobájából és csak nézett minket mosollyal az arcán.
–Lee én neked szurkolok! -kuncogott Tony.
-Kösz! Akkor segíthetnél egy kicsit! Nem gondolod? –próbált volna magához húzni, de Sy nem engedte neki.
-Segítek én! Nézni, hogy-hogy szerencsétlenkedsz itt kora reggel! –röhögött már ő is a látottakon. A jókedvünk egy pillanat alatt elillant, amikor is egy illető megjelent a nappaliban…
|
Pár hónappal később...
Egy üres kórteremben ébredtem. Az ágy mellett Lee ült, és a telefonját nyomkodta. A kórterem hófehér volt, melytől megrémültem. halkan elkezdtem nyöszörögni. Több nem is telt volna tőlem.
Lee felkapta a fejét, és azonnal felpattant az ágyból. Ránéztem, és szemeim egy kérdést sugalltak csak.
Kezemet a hasamra tettem, és Leere néztem. Vett egy mély levegőt, majd megszólalt.
- Mindketten jól vagytok. Pont időben érkeztünk be. Gabi nagyon megijesztettél. - lett könnyes a szeme, ahogy az enyém is.
A kórházi események után roppant gyorsan történtek az események. Egy hét kórházi megfigyelés után Lee segítségével beköltözhettem végre az új otthonomba.
A lakás gyönyörű... Szinte egy palota. Minden meg van benne, amire szükségünk lehet a kicsivel. Csodálatos.
A kicsi rendesen fejlődött, és hál' istennek semmi problémája nincs. Teljesen egészséges. Nagyon boldog kismama voltam, ami nagyrészt Leenek volt köszönhető. Minden pillanatban ott volt mellettem, és bármi történt segített. Rengeteget vitáztak Sammivel, ezért most ideiglenesen nálam lakik.
Nekem már három napja meg kellett volna szülnöm, de a kicsi lányom nagyon jól érzi odabent magát. Nem szeretne világra jönni még. December 23.-a van. Lehet, hogy karácsonyi babám lesz? Igazi kis meglepetés...
Leevel nagyon jól megvagyunk, és tökéletes a viszonyunk. Igazi barátok vagyunk. Külön szobában alszunk, együtt reggelizünk, és együtt vacsorázunk. Este megbeszéljük az elmúlt nap történéseit, majd külön-külön letusolunk, és nyugovóra térünk. Gyakran csinálunk közös filmezéseket, és segített a kicsi Sarah-nak egy-két dolgot beszerezni. Gyönyörű babaszobát csináltunk együtt.
Sajnos a 9 hónap alatt orvost kellett váltanom, mert a régi orvosom elköltözött nagyon messze, így nem tudott volna engem továbbra is kezelni. Az új orvosom kedves, de semmit nem tud rólam. Azt hiszi, hogy Lee a kicsi apukája, mi pedig nagyon jókat szórakozunk rajta.
Most is épp hozzá kocsikázunk, reménykedve abban, hogy végre megindul a szülés...
- Kíváncsi vagyok arra, hogy kicsi Sarah mikor fog megszületni. Van egy olyan érzésem, hogy a mai napot kihúzza, és karácsonyi kisbaba lesz. - simogattam a pocimat, miközben a kórház felé tartottunk.
- Hát elnézve téged, te még nagyon élvezed az egészet. - mosolygott rám legjobb barátom.
- Minden pillanatát... - vettem mély levegőt, és kikötöttem a biztonsági övemet.
- Na megérkeztünk. - parkolt le gyorsan, majd segített kiszállni. Besétáltunk, és bejelentkeztünk. Körülbelül 2 perc múlva szólítottak is minket. Bementünk, és az orvos megvizsgált. Miután megállapította, hogy a kicsi még semmiféleképpen nem szeretne kijönni, abbahagyta a vizsgálatot, majd a dolgozószobájába mentünk miután felöltöztem.
- Doktorúr mit lehet tenni most? - kérdezte Lee aggódóan.
- Hát... ha 2 napig még nem indul meg a szülés, akkor nekünk kell megindítani. - rendezgette a papírjait, és kedvesen mosolygott.
- És más módszer? - kérdeztem kétségbeesett szemekkel. Nem szerettem volna azt, ha erőltetik a kicsit arra, hogy világra jöjjön.
- Hát... Épp akartam mondani, hogy apuci kedves felhúzza reggel 4 órára az ébresztőóráját, felkelti a kicsi feleségét, és szexelni egy nagyot. Aztán ha jönnek vizsgálatra akkor lássam, hogy igazán szexeltek! - nevetett az orvos. Mi már kevésé, de azért Lee eljátszotta a szerepét.
- Meg lesz doktorúr. - nevetett erőltetetten. Miután elköszöntünk a dokitól, én csak csendben sétáltam lefelé a lépcsőn, majd ültem a kocsiba. Lee tudta, hogy mi a problémám, de nem szólt semmit sem, csak hazakocsikáztunk. Csendben kiszálltam az autóból, és bementem a házba. Lee még átsétált a kisfiához a szomszédba, és megnézte, hogy minden rendben van-e.
Mikor hazaért, én a nappaliban gubbasztottam, és bámultam magam elé. Odalépett elém, és megfogta a kezem.
- Tudom, hogy mit érzel... - simogatta meg a kezem.
- Nem akarom azt, hogy beindítsák a szülést. Nem akarom, hogy akármi is történjék vele. Abba beleőrülnék... - folytak végig a könnycseppek arcomon.
- De én megteszem... - mosolygott kedvesen.
- Nem engedem, hogy megcsalt Sammit. - néztem a szemébe.
- A kicsiért teszem, és nem azért, mert szerelmes lennék. Jézusom Gabi ezeréve a legjobb barátod vagyok. Már láttalak meztelenül. Láttalak majdnem minden helyzetben. Egy szex belefér a kapcsolatunkba. - nézett rám, és láttam rajta, hogy tényleg komolyan beszélt.
- És ha Sammi megtudja? - hajtottam le a fejem.
- Nem fogja megtudni... - simogatta meg az arcomat, majd leült mellém a kanapéra.
- Rendben... - vettem egy mély levegőt, és tudtam, holnap reggel mindenbizonnyal a lehető legközelebb fogok kerülni Leehez. Féltem, de kíváncsi is voltam arra, hogy milyen Leevel a szex.
Aznap délután már semmit nem csináltunk, csak filmeztünk, és jót kajáltunk. Este pedig az elmúlt 1 hónapban, és az elmúlt pár évben először Lee mellett tettem a fejem nyugovóra... Nehezen aludtam el, és reggel Lee előtt ébredtem. Mikor megcsörrent a telefonja pontban 4 órakor, a hasam görcsbeállt. Nyöszörögve nyomta le a telefonját, és nézett maga mögé. Az ágy szélén ültem, és látszott rajtam, hogy azért kicsit ideges vagyok.
Tudtam, hogy engem figyel, de nem mer lépni.
- Ez nem fog menni. - néztem rá kétségbeesett szemekkel.
- De azért próbáljuk meg. - mosolygott, majd lassan odalépett mellém. Megsimogatta az arcomat, és szájával közedett a szám felé.
Először benedvesítette ajkait, majd száraz ajkaimhoz illesztette. Egy lágy puszit nyomorr rá, majd mélyen a szemembe nézett. Hirtelen teljesen más értelmet nyert a barátságunk. Szivem összeszorult, és nyakába raktam a kezemet. Adtam egy puszit a szájára, majd csókolózni kezdtünk. Lágyan simogatta testem majdnem minden pontját, és a hálóingem pántját is lehúzta rólam, és formás melleim kerültek előtérbe...
Lassan lefektetett az ágyon, és szájával melleimet csókolgatta. Eközben én nyakát hátát simogattam és mély levegőket vettem. Simogattam ahol csak tudtam, majd boxerjéhez értem... Éreztem ahogy farka már lüktet a vágytól... Lehúztam fél kézzel róla azt a kis nadrágocskát, és kezemmel tovább izgattam, ahogy ő is tette ezt velem.
Lágy csókok csattantak el kettőnk között, és mindketten már égtünk a vágytól, h a lehető legközelebb érezzük egymást...
Oldalamra fordultam, és ő hátulról hatolt belém, és közben melleimet simogatta, és a hátamat csókolgatta. Ahogy megéreztem magamban a férfiasságát, sikoltani tudtam volna. Lassan, és óvatosan csinált mindent, ügyelve minden mozdulatára. Én egyre és egsre hangosabban nyögdécseltem, és ő egyre és egyre gyorsabban csinálta. Sajnos szemtől, szembe már nem lett volna kényelmes, így kutyapózban folytattuk tovább. Éreztem, hogy nekem már nem kell sok, és rögtön rámtör az orgazmus. Már rajta is éreztem, hogy nemsokára ő is elélvez, de még arra volt ereje, hogy csiklómat vadan elkezdje simogatni. Remegtem az izgalomtól, majd hatalmas nyögések közepette rámtört az orgazmus, és ő csak csinálta tovább, és tovább, melytől további orgazmusok jöttek rám. A második élvezésem után ő is elélvezett... Fáradtan zuhant mellém az ágyra. Melléfeküdtem, és megöleltem. Mindketten pihegtünk. Rámnézett, majd lágy csókban forrtunk össze...
- Boldog karácsonyt Gabi... - nézett mélyen a szemembe, majd egy borítékot vett elő és a kezembe nyomta.
- Neked is Lee... - adtam neki egy csókot, majd hirtelen eszembe jutott, hogy hisz mi csak barátok vagyunk... Kimásztam öleléséből, és otthagytam a borítékkal együtt. Elmentem letusolni, majd felöltözve léptem ki a szobába. Ő még mindig ott feküdt, és TV-t nézett. Lementem a konyhába, és nekiláttam a karácsonyi ebédnek.
- Meg se nézed az ajándékod? - lépett mögém, és át akart ölelni, de kiléptem öleléséből.
- Majd este... Tedd a fa alá. - mosolyogtam, majd a mosogatóhoz léptem.
- Rendben. - vett nagy levegőt, és látszólag beletörődött döntésembe.
Egy fél órával később egy kicsit jobban begörcsölt a hasam, és éreztem, hogy valami végigfolyik a lábamon... Elmosolyodtam, majd Leehez mentem.
- Bekísérsz a kórházba? - mosolyogtam a hasamat simogatva.
- Mert? - nézett hatalmas szemekkel. - Csak 11-re kell menni.
- Nem orvosi vizsgálatra megyünk... Szülni. - mosolyogtam, és belekapaszkodtam a szekrénybe, mert egy erősebb fájás jött.
- Jézusom... - ijedt meg, és hiába volt már rutinos apuka, félve segített ki a kocsihoz, és ugyanúgy nyugtalanul, és idegesen vezetett, ahogy anno Sammit vitte a kórházba.
Egész jól viseltem a fájásokat, viszont mire beértünk, addigra már a tolófájások jöttek, így rögtön a szülőszobára vezettek...
|
Egy rémes éjszaka
Éjfél körül járhatott az idő, egy hatalmas csörömpölésre riadtam fel, nagyon megijedtem. Felkapcsoltam a lámpám és mozdulatlanul feküdtem. Aztán csoszogást hallottam, ami a szobám felé tartott. Valaki megállt az ajtóm előtt, lenyomta a kilincset és ekkor fény derült az illatőre. A szobám előtt nem más állt, mint Duncan.
–Jesszus Duncan a frászt hoztad rám! Azt hittem, hogy már valaki betört! –vettem egy nagy levegőt és megnyugodtam picit.
-Sajnálom! Nem akartam megijeszteni, az és szépségemet! –mondta alig érthetően és csak közeledett felém, már amennyire tudott lépkedni.
–Te jó ég! Mennyit ittál te? Normális vagy, miért tetted ezt? –és csak néztem milyen ki esetlen.
-Miattad! –ülte le mellém. Már kezdtem megsajnálni szegénykét, hogy-hogy lehet ekkora szemét, meg minden. Esetleg már ő többen gondolkozott volna, hogy esetleg lehetne köztünk valami, de ebből az álláspontból hamar kizökkentem. –Annyira szeretlek Vicy! Lee nem érdemel meg téged, egyedül csak az enyém lehetsz és senki másé! –fogta és leszedte rólam a takarót. Próbáltam volna elmenekülni, de még így is sokkal erősebb volt, mint én. Letepert és rám mászott, a kezeimet összefogta, úgy hogy moccanni se tudtam, vadul csókolta a nyakam, és ahol éppen ért. Nagyon féltem, hiszen még ilyennek sohasem láttam.
–Dunc szállj le rólam, mégis, hogy képzeled ezt! Eszednél vagy? Mi ütött mégis beléd? –kiabáltam, ekkor Dunc rárakta a kezét a számra.
–Ne félj szerelmem! Hidd el, jól fogod magad érezni, a mi nyögéseinktől lesz hangos ez az éjszaka.
–Jöjjön már valaki! Lee hallasz már? –kiabáltam még hangosabban és egyre jobban kezdtem félni, hogy már a könnyeim is kicsordultak.
–Hallgass már el! Bezzeg Leenél nem tiltakoztál egy cseppet sem! Ha akarod, ha nem ma megkaplak, és ebben nem akadályozhat meg senki! Erre végre megjelent az ajtómban az én megmentőm, Lee.
–Te, rohadt szemét állat! –és akkorát húzott be neki, hogy egy pillanatra elszédült én meg ki tudtam alóla mászni. Ekkor megjelent a másik két fiú is, aki leszedte a püfölő Leet Duncanről. Ez után észrevett a szerelmem, hogy még mindig sírok és össze vagyok kuporodva, azonnal odajött, én még mindig remegtem.
-Kicsim, most már minden rendben! Ne félj, itt vagyok melletted! –karolt át jó erősen, én meg bújtam hozzá, amennyire csak tudtam. –Csss, itt vagyok, és most már vigyázok rád! –nyugtatott. Valahogy Duncan és a fiúk kikerültek a szobából és én is, kezdtem megnyugodni.
–Gyere, átmegyünk hozzám, jó? –bólintottam, majd Lee felvett az ölébe és átmentünk a túlsó szobába. Jó szorosan odabújtam hozzá, ő meg simogatott és a fejemre adott apró puszikat, amitől teljesen megnyugodtam. Azzal a tudattal, hogy Lee ott van mellettem és, hogy biztonságban vagyok elnyomott az álom…
|
Talán egy új kezdet…
Szép időnk volt, pont sétálásra alkalmas, egy picit lengedezett a szél, leültünk egy padra a folyó szélénél. Egymáshoz bújtunk, mint két szerelmes. –Mi lesz velünk ezután? –tettem fel a költői kérdést.
–Megnézzük a nap lementét és hazamegyünk! -ölelt magához a pocimnál.
-Én nem erre gondoltam! -néztem rád.
-Nyugi csak vicceltem! És te mit szeretnél? -mosolyodott el és csak kutattunk egymás tekintetében.
-Hát, hogy megmondjam az őszintén nem tudom, annyi minden kavarog bennem. –néztem magam elé és elmerengve. Megfogta az állam és maga felé fordította a fejem és adott egy érzelmekkel teli csókot.
–Szerintem ezen nincs semmi megbeszélni való! Szerintem minden világos! Azt akarom, sőt követelem, hogy légy a barátnőm! Nem tudnék magammal mit kezdeni nélküled! Tudom, hogy még csak öt napja találkoztunk, de olyan, mintha már régóta ismernélek! -beszélt immár a nyakamba.
-Csak tudod, azt nem akarom, hogy két hét múlva azt mond: Viszlát! -sutyorogtam én is neki.
-Miért tennék ilyet, hiszen gyönyörű és kedves vagy, szellemes és megértő, tudsz főzni…kell egy magamfajta embernek ennél több? –elmosolyodtam. -Látod ennyi és levettél a lábamról!
-Te meg, ha ilyeneket mondasz, még a végén belemegyek a dolgokba! -kuncogtam el magam.
-Vicy ne félj attól, hogy elhagylak, nekem nem csak egy éjszakát jelentettél, hanem annál sokkal, de sokkal többet! -nézett a szemeimbe és megsimogatta az arcom.
-Annyira boldog vagyok veled, még Peternél sem éreztem ilyet, pedig őt igazán, szívből szerettem. –bújtam belé, amennyire csak lehetett.
–Akkor hát leszel a barátnőm? –majd bólintottam a fejemmel, hogy nincs is ennél nagyobb vágyam. Olyan 7 körül érhettünk haza, amikor már Sy és Ant a kabátját húzta.
–Srácok, csak okosan! –poénkodtam velük.
-Úgy, ahogy te bolondítottál magadba szívem! –bújt belém teljesen.
-Ki vele fiatalok, akkor most mi van veletek? –kérdezte Sy.
-Mától hivatalosan is együtt járunk! –húzta ki magát a mögöttem álló szöszi.
-Hát ez gyorsan ment! Gratulálok hozzá! -vigyorgott Sy továbbra.
-Csatlakozom az előttem szólóhoz, de menjünk már! Kíváncsi vagyok milyen a felhozatal! –panaszkodott Ant és el is rohantak otthonról.
–Kezdek egy kicsit éhes lenni! Te hogy vagy vele? -adtam egy puszit az ajkaira.
-Én is nagyon az vagyok egy valamire! –vakargatta édesen a fejecskéjét.
–Na mond és mivel jó kedvem van el is készítem neked! –mosolyogtam.
-Te lennél az kicsim! Mi lenne, ha közösen megfürödnénk, utána bevinnélek a szobámba és minden egyes négyzet mm-ed végigcsókolnám?! -húzott még jobban magához.
-Na ez nagyom finom lehet! Csak tartogat egy pár buktatót a dolog! –mondtam neki halál komolyan.
-És mi lenne az? Senki sincs itthon! –nézett megdöbbent képpel rám.
-Egyrészt, nem ismerem ezt az ételt, így nem tudom megfőzni. Másrészt, nincs meg hozzá minden alapanyag. –már nem bírtam tovább röhögés nélkül, de Lee se.
–Tudod mit? Felfallak itt ruha nélkül nyersen! Az megoldható! –megfogott és felültetett a pultra, hevesen csókolóztunk. Már ott tartottunk, hogy levarázsolja rólam a felsőm, erre Ant beront az ajtón.
–Bocsika, folytassátok csak nyugodat, már itt se vagyok! –rohant át a lakáson.
-Antony Daniel Costa, ezt nem úszod meg ennyivel! –de már nem is volt ott. Mikor Lee megfordult már csak hűlt helyem találta.
–Vicy! Kicsim, merre vagy?
-A szobámban! –és már jött is be hozzám.
–Miért mentél el? Mindegy, nem lényeg! Itt úgy is jobb lesz folytatni. –húzott magához és csókolt hevesen.
–De nem lesz folytatás ugyanis a „kezdek éhes lenni”-ből „ha azonnal nem eszek, meghalok” éhezés lett. –néztem rá a csók után.
–Akkor gyere gyorsan csinálok neked egy szendvicset! –megint a konyhában voltunk, de most végre ettünk is. Ezután lefürödtünk stb-stb.
–Akkor ugye ma is velem alszol! -voltunk még a nappaliban összekucorodva a kanapén összebújva.
-Szívecském, mióta itt lakok, még bele sem feküdtem a saját ágyamba! –ültem fel és csak elnevettem magam.
-Az nem baj! Legalább nem kell beágyazz! –jött utánam.
-Hogy neked mindenre van magyarázatod! Ma szeretnék itt aludni, de talán, ha jó fiú leszel reggel a csókjaimra ébredhetsz! –álltam meg a szobám előtt.
-Akkor rohanok aludni, hogy minél hamarabb legyen reggel. És kapsz egy jó éjt csókot! –megcsókolt.
–Na ettől biztos szépeket fogok álmodni! Köszönöm! –mondtam mosolyogva. Mindketten bevonultunk a szobánkba és szép lassan az álommanó elővette kendőcskéjét, amitől mély álomba zuhantunk… |
Sziasztok!
Judy: nagyon jó a törid várom a folytod minnél hamarabb, kiváncsi vagyok mi lesz a babával :O
Én még valószínű hozok egy részt még....
Puszika :-) |
A féltékenység a felszínre tör
Kint már mindenki valamit serénykedett, nem öltöztünk fel túlságosan, csak amibe lefeküdni készültünk. Már majdnem a kilincshez értem mikor Lee megfogott és magához rántott. –Várj még egy kicsit, maradjunk még kettesben!
-Menjünk, mert már 9 óra i…-tapasztotta az ajkát a számhoz, csak percekig csókolóztunk.
–Ezt most azért kaptad, hogy kibírjam valahogy a napot nélküled! –puszilgatta egyfolytában az ajkaim.
-Hogy milyen kis önző valaki! –mondtam széles mosollyal. -De most már tényleg menjünk! –majd elhagytuk a szobát. –Sziasztok!
-Jó reggelt mindenkinek! –vigyorogtunk édesen.
-Jobbat! –válaszolta morcosan Duncan.
–Na de Vicy! Tegnap egy top-bugyi, ma meg már csak egy ing? –csóválta fejét és közben mosolygott Sy.
–Hát tudod, nekem már csak ez jutott!-kuncogtam el magam és bementem a konyhába.
-De most nézem, milyen gyűröttek itt valakik! Mit csináltatok ti éjjel? –kérdezősködött Simon továbbra.
-Semmit! –vágtuk rá egyszerre.
–Ez nekem túl gyanús! –töprengett hangosan. Hirtelen összenéztünk Leevel, amit Duncan is meglátott.
–Na ezt nem vártam volna tőled! Nagyot csalódtam benned! –nézett rám megvetően.
–Mi bajod van vele? –akadt ki azonnal Lee.
-Ne védd már ennyire a könnyűvérű nőcskédet! -kontrázott rá.
-Hogy mit mondtál? .meresztette ki a szemeit.
-Semmit! –majd bevonult a szobájába.
–Kértek kávét? –törtem meg a csendet.
–Kösz, nem mi már ittunk! -mondta Ant mosolyogva.
-De azért én iszok veled kicsim! –odajött és megcsókolt. A másik két srác csak lesett, hogy na most mi van.
–Na ki vele, mit csináltatok ti az éjszaka? -kuncogott Sy.
-Hát együtt voltunk, de még nem döntöttük el, hogyan tovább. –néztem Lee szemébe, ahogy az arcát megsimogattam.
–Én tudtam, én megmondtam! –tört ki örömmámorban.
–Jól van ne, nem kell az egész világ tudtára adni! Mivel vasárnap volt és mindenki itthon is volt, úgy döntöttem főzök egy finom ebédet. Ennek a fiúk nagyon örültek, hiszen, így teletömhették a hasukat. Már majdnem kész voltam a kajával mikor Duncan kijött a szobájából.
–Elmentem, majd jövök valamikor! –durcáskodott, még mindig.
-Dunc azonnal kész vagyok a kajával, gyere enni! –pakoltam már a tányérokat elő.
-Már reggel elment az étvágyam! –azzal ki is lépett a folyosóra.
–Duncan, Duncan! –futottam utána, amit Lee is látott. -Kérlek, állj már meg! –a liftnél utolértem. -Kérlek, ne csináld már ezt!
-Ugyan mit? Menj vissza ahhoz, akivel egész éjjel hemperegtél! Azt hittem, hogy te más leszel, mint a többi nő, de tévedtem. És különben ilyen ócska nőt bárhol megkapok, mint te, sőt ezerszer különbet is! –akkora pofont adtam neki, hogy meglátszott a tenyerem nyoma.
–Én meg nem gondoltam volna rólad, hogy ekkora tuskó vagy! Amúgy néha magadba nézhetnél, és akkor észrevennél magadon kívül mást is! –erre Lee megindult felénk. Megfogtam a kezét, hogy álljon meg.
–Dunc ezt még rohadtul megkeserülöd! –örjöngött egy kissé.
-Mindjárt hányok tőletek! –azzal el is ment. Visszamentünk, jól bekajáltunk, majd a fiúk segítségével elmosogattam, elpakoltam. Aztán leültünk a tv elé, tök unalmas filmet adtak. Már fél 5 körül járt az idő és mindenki ásítozott jobbra-balra, mikor egy ötletem támadt.
–Mi lenne, ha elmennénk sétálni? –bújtam a nyakába picit.
-Mi ezt a programot kihagyjuk Anttel, mert este csajvadászatra megyünk! -jelentette be nagy lelkesen.
-Az más, mi akkor menjünk vagy ne? -néztem Lee szemeibe.
-Menjünk persze, olyan szép az idő kint. És ennek a gyönyörű lánynak nem szabad ebbe a lakásba rostokolnia, hanem kint a napsütésben tündökölnie. –csókolt meg finoman.
–Valakiben micsoda költő veszett el! -kuncogtam rá édesen.
-Jó múzsától könnyű ihletet kapni! –és adott egy puszit az arcomra.
–Jó akkor 10 perc és indulhatunk! –gyorsan felvettem egy farmert, kötött pulcsival és sportcipővel. –Kapom a kabátom és mehetünk!
-Várj, gyere csak ide! Van valami hátul a nadrágodon! –odamentem. -Na meg is van! –majd jó szorosan átöleltem. Először a kezei a hátam simogatták, majd szép lassan csúsztak le a derekamig, majd a fenekemig, ahol egy darabot elidőztek.
–Mennünk kellene! Nem azért, mert nem jó így, csak jó lennek négy szem közt megbeszélni a dolgokat. –majd elindultunk a Temze partjára…
|
Lányok! Minél előbb folytassátok :) |
Éjszaka Leenél
Mikor meglátott, még levegőt is elfelejtett venni. –Na mehetsz is! -mosolyogtam rá.
-Hát ez tényleg gyors volt! –nézett még mindig.
–Mondtam, hogy sietek! –közben a vizes hajammal babráltam, de sikertelenül.
–Akkor most egyedül hagylak egy időre.
–Persze, menj csak, te is fürödj le jó meleg vízbe! –otthagyott, én gyorsan felöltöztem a kölcsön kapott ingbe és beültem az ablakpárkányba és próbáltam kifésülni a hajam. Majd megpillantottam egy csókolózó párt és könnyek szöktek a szemembe. Észre se vettem mikor Lee visszatért, csak azt, ahogy kiveszi a hajam az arcomból.
–Ne sírj, kérlek! Mi a baj? –bújt a hátamhoz és persze nem lehetett nem észrevenni a finom illatát.
-Nézd meg őket! –mutattam a párra. -Én nem érdemeltem meg volna egy ilyen férfit magam mellé? –csuklott el a hangom.
–Vicy ne gyötörd magad ezen! -simogatta a combomat.
-Csak annyira fáj! -szipogtam és törölgettem a könnyeim.
-Szegénykém! –felállított és jól magához szorított. -Annyira gyönyörű vagy és ez az illat… -bújt a nyakamba. -Teljesen megőrjít!
-Lee hagyd ezt! –távolodtam el tőle.
–Kérlek ne menj el! Inkább visszaszívok mindent! –majd ismét a hajammal foglalkoztam.
–Engedd, had segítsek! –adtam oda neki a fesüt. –Szólj, ha nagyon húznám vagy ilyesmi!
-Rendben! –olyan óvatos és figyelmes volt. Azt kívántam, hogy bárcsak mellette lenne, pedig csak a hajam fésülte. –Kész vagyunk! Nem fájt?
-Nem, dehogy! Köszönöm! –mondtam mosolyogva. -És mit kérsz cserébe? –próbáltam vidám lenni.
-Hát egy puszit, ide! –mutatott az arcára. Hirtelen elkapott egy érzés, ami azt súgta, hogy meg kell csókoljam. Lee csak nézett rám nagy kék szemeivel, nem bírtam tovább és megtettem. Annyira puha volt az ajka és…de nem tiltakozott ellene. Mikor abbahagytuk csak másodpercekig álltam csukott szemmel, rég vártam egy ilyen csókra. A leírhatatlan érzést Lee szavai törték meg. –Ez meg most mi volt, miért kaptam? –nézett rám kissé elkerekedett szemekkel.
-Jaj Lee, annyira sajnálom! Nem lett volna szabad megtennem! –léptem ismét vissza az ablakhoz, majd odajött mögém.
–Miért? Talán megbántad? –sutyorogta a fülembe.
-Most biztosan rosszat gondolsz rólam! –hajtottam le a fejem.
–Nem, dehogy is! –megfogta a hajam és kiszedte a nyakamból, majd apró puszikat adott rá, nagyon jól esett.
–Lee mit művelünk mi itt? –kérdeztem egy nagy sóhajjal.
–Csak azt, ami két embernek jól esik! Hagytam, hogy azt tegyen, amit csak akar. Felvett, az ágyhoz vitt, majd lerakott rá. A kezei bejárták az egész testemet. Szép lassan elkezdte kigombolni az inget és egyre több csókot adott a fedetlen részekre. Mikor már kellő izgalomba kerültünk és nem bírtuk tovább, megtörtént a dolog. Csak feküdtünk egymás mellett és simogattuk egymást.
–Ha eddig nem is, de most tuti megvan a véleményed rólam. Még alig lakok három napja itt, de máris összeszűröm a levet veled. Joggal mondhatod azt, hogy egy érzéketlen lotyó vagyok. –Ne mond már ezt! Egyáltalán nem vagy az! Különben is mindketten kellettünk hozzá és én is ugyanúgy benne voltam, mint te! –majd megcsókolt nagyon érzékien és szép lassan elaludtunk egy szál ruha nélkül. Édes volt az ébredés, jobb volt, mint Duncan mellett.
–Jó reggelt kicsim! –magyarázott a nyakamba és a hátamat simogatta az újjaival, nagyon finoman.
-Neked is gyönyörűm! Van egy jó reggeltes csókod a számomra? –szorított magához.
-Legyen? –mosolyodtam el és csak néztem.
-Ahham! –majd megcsókoltam. -Ez nagyon jól esett, köszönöm!
-Akkor jó! Ideje lenne valamit magunkra kapni, nehogy ránk nyissanak! -kuncogtam el magam és csak felültem.
-Pedig én még szívesen elnézegetném, ezt a formás kis testet! –kukkantott a takaró alá.
–Lee, hagyd abba! -tettem a kezeim a takaróra.
-Muszáj? –vigyorgott és finoman megcsókolt.
-Igen! És mit mondunk a többieknek? –néztem rá és megsimogattam az arcát.
-Na ez egy jó kérdés! -bújt a pocimhoz.
-Szerintem maradjon ez a dolog kötzünk. Nem akarok mindjárt vitába keveredni mindenkivel! –bújtam picit oda hozzá.
-Azt el is hiszem, de nem tudom, hogy-hogy fogok tudni neked ellenállni? -vigyorgott kajánul.
-Majd ügyesen! –és szép lassan kikecmeregtünk az ágyból…
|
A második randi
-Jó lesz virslis rántotta sajttal? –álltam neki a reggelinek.
-Igen! –válaszolták.
–Te cica mindig eltalálod, hogy mire is vágyom. –karolt át hátulról a fiatalabb szöszi.
–Akkor jó! –simítottam végig az arcát, ő meg a vállamra adott egy puszit.
–Annyira Dunc parfüm illatod van! –nyüszögött.
-Ha tegnap felébredtél volna, akkor most pontosan olyan illatom lenne, mint neked. Azt jobban tetszene? –kuncogtam el magam.
-Egyértelmű! –tette a pocimra a kezeit.
-Akkor drágaságom, ne aludj olyan mélyen legközelebb! –suttogtam szinte a fülébe. Na mi van? –éreztem, hogy egyre közelebb és közelebb simul hozzám.
–Semmi, csak ez a feszes kis hátsó kezekért könyörög! Tudod mekkora a csábítás? –mondta kajánul.
–Hát ez biztos nem! Rosszul hallottad te azt! –erre Dunc is odajött.
–Hát ti meg mit csináltok ennyire közel egymáshoz? Nem lehetne közétek egy papírlapot közétek csúsztatni! –féltékenykedett.
-Mi van haver, csak nem irigykedsz? Az egész éjjelt ott töltötte nálad és akkor se szólt senki, hogy mennyire bújtok egymás mellé! Úgyhogy no comment! -vágott vissza Lee.
-Na gyere te! –húztam magam elé. -Mivel Lee kisajátította a hátsó felem, így te megkaphatod a képeset. –nevettem el magam.
–Ha-ha-ha! Lee komám már megint jobban jártam! –adott az arcomra egy puszit.
–Vicy ne tedd ezt velem! –háborodott fel picit.
-Hát majd legközelebb okosabb leszel! -mondtam még mindig kuncogva.
-Ez így nem ér! –majd otthagyott minket. Mikor kész lettem a kajával, bementem hozzá.
–Még mindig durcis vagy? –ültem oda hozzá.
–Hát… -játszotta a durcás kisfiút.
-Már tudom mi lesz a gyógyír a panaszra. Mi lenne, ha este elmennénk kettesben moziba és utána ennénk egy pizzát. –simogattam meg az arcát kis lágyan.
–Az nagyon jó lenne! -csillantak fel kék szemei.
-De akkor gyere most már enni! –tápászkodtam fel az ágyról.
-Csak utánad! –megindultam, erre rácsapott a fenekemre.
–No, de Mr. Ryan! Tanuljon már egy kis jó modort! -néztem rád.
-Ezt Vicy nem lehetett kihagyni! –nevettük el magunkat mindketten. Az egész nap gyorsan elment, hívtam szerelőt is, de nem lett kész a fűtésem. Szépen összekészültem estére végül emellett a ruha mellett döntöttem. ( http://www.polyvore.com/cgi/set?id=22836281 ) Lee már várt rám, kaptuk a kabátunk és már indultunk is. Beültünk a moziba, valami bugyuta filmet adtak, de legalább jókat nevettünk rajta. Majd elmentünk egy közeli pizzériába, jól bekajáltunk.
–Mi lenne, ha még sétálgatnánk egy kicsit? –fűzögette a fejem, hogy nem kell annyira hazasietni.
-Benne vagyok, ugyanis ez a sok kaja… -simiztem meg a hasam és ki is toltam, mert annyira tele voltam.
-Maradj már! Megettél vagy két szeletet, a többit meg én! Kinek is kellene panaszkodnia? –mosolyodott el.
–Hyde Park? Igaz kissé messze van, de majd csak kibírjuk valahogy!
-Veled a világ végéig iselmennék akárhová cicám! –bújt oda hozzám és a derekam simogatta.
-Na ne mond! De most elég lesz a Hyde-ig is! –sokat nevettünk, hülyéskedtünk. Egyszer, mint derült égből villámcsapás elkezdett szakadni az eső, de ahogy csak bírt.
–Na már csak ez hiányzott! –áldotta magában a fentieket.
-Mi legyen? Fussunk vagy sétáljunk? Szerintem mindegy, mert fél óra alatt így is-úgy is elázunk. –néztem rád.
–Akkor maradjon a gyorsséta. Már a tömbünknél jártunk, mikor elállt az eső. Csöpögött belőlünk a víz, bőrig eláztunk, de nem tudtunk vele mit csinálni. Az utcán kicsavartuk magunkból a vizet, de mire felértünk a lakásba ugyanúgy folyt belőlünk.
–Te Lee aludhatnék ma nálad? –kérdeztem még a suttogásnál is halkabban.
–Hm? Mondtál valamit? -nyomkodta a telóját.
-Azt, hogy aludhatnék nálad? –mentem picit hozzá közelebb, mert nem akartam senkit sem felébreszteni.
-Mi van? Beszélj hangosabban! –és már persze csak játszott, de muszáj volt megbizonyosodnia róla, hogy tényleg jól hallotta-e amit már harmadszorra mondok neki.
-Nálad szeretnék aludni! –suttogtam a fülébe.
–Tényleg? –kérdezte fülig érő szájjal.
–De csak, ha nem zavarlak! Nos? –néztem a szemeibe.
-Természetesen! Ilyen szép lányok mindig jöhetnek aludni hozzám! -meg nem csak aludni, de ezt persze magában tette hozzá.
-Ja és még egy szívesség! Adnál egy inget kölcsön éjszakára? Mert nem akarok bemenni abba a jégverembe! –mutattam a szobám felé.
–Persze, örömmel! De most már futás a zuhany alá! Nehogy most fázz itt meg nekem! –csapkodta már megint meg a popsimat, mintha az ő tulajdona lenne kb.
-Ígérem igyekszem! Egy szempillantás és már itt is vagyok! -mentem ki a szobából.
-Én meg addig előkészülök! –azzal el is mentem fürdeni, hajat mosni. Majd egy száltörölközőben fésűvel és bugyival a kezembe tértem vissza Leehez.
|
Minden jó után jön a rossz? Avagy mégiscsak szerencsétlen életem van?...
- Soha többet nem akarlak látni! - hallottam a kiabálást.
- Soha többet nem is fogsz! - nyílt ki a bejárati ajtó, és apa lépett ki rajta. Kezében egy bőrönd, a kabátja, és kocsijának kulcsa volt. A családi hátterem sajnos nem volt egészen stabil állapotban. Anya és apa között rengeteg vita volt, és igazából mindig is egy kapocs tartotta őket össze. Én voltam.
- Mi a baj? - emeltem fel a szemöldököm, amikor apa meglátott engem.
- Anyád... Ki más? - forgatta szemeit apa, miközben dühösen a kocsijához lépett.
- Mi történt már megint? - siettem utána.
- Kérdezd meg Őt... - vágódott be apa a kocsiba, és elhajtott.
- Fantasztikus... -ráztam meg a fejem, és bementem az "otthonomba".
- Megjöttem. - raktam le a kocsikulcsomat és a táskámat a cipősszekrényre, majd levettem a cipőmet, és a konyhába mentem.
- Csak, hogy végre hazaértél. - forgatta anya szemeit.
- Neked is szép napot anya. Min veszekedtetek apával? - ültem le a pulthoz, és magamhoz vettem egy almát.
- Semmi közöd hozzá. - zárta le a témát, majd kifelé indult a konyhából. Megráztam a fejem, majd csak egy mondat jutott az eszembe, amit rögtön ki is mondtam.
- Elköltözök itthonról. Már jövőhéten hétfőn. - majd jóízűen beleharaptam az almába, és felmentem a szobámba. Anya utánamkiabálta, hogy sehova nem mehetek, de úgy sem tud megakadályozni. A kicsinek és nekem most a legnagyobb nyugalomra van szükségünk. Szeretnék egy egészséges gyermeket hordani a szivem alatt.
Másnap reggel felhívtam Lee-t, hogy sikerült-e intéznie valamit a lakással kapcsolatban, és nagyon jó hírrel szolgált nekem. Már vasárnap az új otthonomban alhatok. Nagyon megőrültem, és mivel szombati nap volt, ezért rögtön el is kezdtem csomagolni. Anya amikor ezt észrevette teljesen kiakadt, és mindenféleképpen el akart engem tántorítani tervemtől, de engem nem érdekelt. Aztán olyan estefelé hívott az én drága főnököm...
- Jó estét Gabi! - hallottam mély, és morgós hangját.
- Jó estét Mr. Ramsay. - lepődtem meg hívásától. Általában soha nem hívott engem.
- Hogy van? - kérdezte eléggé kedvesen.
- Köszönöm jól. - mosolyodtam, majd rátértem a lényegre. - Miért hívott főnök?
- Csak azért, mert szeretnék Önnel beszélni. Mikor tudnánk találkozni? - eléggé komolynak tánt a hangja, ezért nem is akartam tovább késlekedni vele.
- Akár most is. - mondtam, majd dudaszóra lettem figyelmes. kinéztem az ablakon, és Mr. Ramsay gyönyörű cabrióját láttam házunk előtt. Csak elnevettem magam, majd gyorsan normálisabb ruhába bújtam. Mivel elég meleg nap volt, ezért egy térdig érő pánt nélküli ruhára esett a választásom, melyhez egy vastag övet tettem a derekamra. Magassarkúba bújtam, majd hosszú szőke hajamat gyorsan kifésültem, és jobb oldalra tettem. Egy virágos csatott tűztem hajamba, majd futottam le a lépcsőn.
Az egész kb 10 perc lehetett.
- Elnézést, hogy így megvárakoztattam, de nem szerettem volna melegítőben lenni. - mosolyogtam mikor kiléptem.
- Semmi baj. - mondta, majd kinyitotta autója ajtaját. Gyorsan beültem, majd egy teljesen másik étterembe hajtottunk.
- De szép ez a hely. - néztem szét, amikor végre leültünk az egyik asztalhoz. - Csak kicsit ki lehetne pofázni. Mondjuk oda egy szép képet, oda pedig egynagy növényt. Oda lehetne csinálni egy kis sarkot, melyhez a szerelmesek ülhetnének. Halk romantikus zené.... - kaptam hirtelen észhez, és lesütöttem a szemem. - Jajj, ne haragudjon, csak elragadott a hév. Pont egy ilyen elrendezésű éttermet szeretnék majd nyitni egyszer. - vettem mély levegőt.
- Ami késik nem múlik. - mondta, majd két papírlapot vett elő a táskájából. - Szóval. Szeretnék önnek elmondani valamit. A segítségére lenne szükségem. - nézett mélyen a szemembe.
- Ezt nem értem... Pont az enyémre? - lepődtem meg. Tudtam, hogy rengeteg barátja, és segítője van neki, de arra még álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy pont tőlem kér tanácsot.
- Igen. Szeretném ezt az éttermet is megvenni. Csak már kezdem soknak érezni ezeknek az éttermeknek a vezetését, ezért ön irányítaná. Elfogadja az ajánlatomat? - tett elém két szerződést. Nagyon meglepődtem, és hirtelen azt éreztem, hogy mentem kiugrok a bőrömből.
- Hát természetesen! - szöktek örömkönnyek a szemembe.
- Ennek szívből örülök. - nevetett reakciómon. - Igazán kiérdemelte munkájával.
- Köszönöm. - vettem egy mély levegőt, majd hasamra tettem a kezem. - Viszont főnök... - nyeltem egy nagyot. - Lenne itt egy kis baki... - ittam egy korty vizet, majd ránéztem.
- És mi lenne az? Tudjuk orvosolni?
- Terhes vagyok. - mosolyogtam. Arcán meglepődöttség látszott, majd hirteln átváltott egy hatalmas mosollyá.
- Ez lenne az a hatalmas gond? - nevetett.
- Így nem tudok sokáig dolgozni... - mondtam szomorúan.
- Maga most a gyermeke és az ön egészségéért aggódjon. Az éttermet körülbelül egy olyan másfél év múlva tudjuk majd csak átadni. Gondolom már addigra meglesz a kisbabája. Persze akkor meg majd megoldjuk valahogy a dolgokat. - simította meg a kezemet barátságosan, majd ivott egy kicsit.
- Nagyon szépen köszönöm! Viszont még azt is szeretném kérni, hogy....
- Ne kérjen maga semmit sem! A fizetése változatlanul megmarad annyinak mint amennyi volt. Dolgozni nem kell bejárnia, csak esetleg egy-két délutánra. Ne aggódjon, minden el lesz intézve. - nem hittem a füleimnek. Azt éreztem, hogy ez csak egy álom, és mindjárt felkelek. Nem hittem volna azt, hogy ilyen könnyen fog minden menni...
- Annyira hálás vagyok önnek... - folyt végig egy könnycsepp arcomon.
- Nem kell hálálkodnia. - mosolygott, majd aláírtuk a papírokat. Miután mindent átbeszéltünk, hazavitt autójával, majd én tovább folytattam a csomgaolást... Egészen addig, amíg el nem kezdtem erősen görcsölni....A telefonom után nyúltam, majd Lee telefonját tárcsáztam.
- Szia Gabi! Miújság? - hallottam örökké optimista, és boldog hangját...
- Gyere ide... Szörnyen fáj a ha.....-ejtettem le a telefont, és egy hangos sikoltás közepette elvesztettem az eszméletemet...
|
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
