2006.november

"Hello emberek, remélem élvezitek az életet, az élet néha szar tud lenni! Azoknak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki vagyok, vagy honnan jöttem szeretnék kezdésképp egy hello-t mondani és megköszönni, hogy ellátogattatok az oldalamra. Dél-kelet-Londonban nőttem fel egy helyen, aminek a neve Plumstead. Három éves koromban kezdtem énekelni és sosem hagytam abba. Éneklek, amikor boldog vagyok, éneklek, amikor szomorú vagyok, egyszerűen imádom ezt. Ebben az évben L.A-be utazom és valójában alig bírom kivárni, ez egy nagy lépés, de én mindig hittem abban, hogy hiszek magamban, nem értetek egyet? Diszlexiával születtem és végig küzdöttem az iskolát, de sosem adtam fel az álmomat, határozottan egy álmodotó vagyok. Őrület, de sose gondoltam azt, hogy kibírom, azt amin keresztül mentem a diszlexiámmal, és felnőttként íróvá váltam, írok verseket, dalokat és forgatókönyveket és fiatalként gyűlöltem írni, de most nem tudok nélküle élni, ez olyan mint a szabadság! Abban is hiszek, hogy a zene képes megváltoztatni az embert, a kedvet, a gondolatot, a szívet és megérinti a lelket, ami fantasztikus dolog. Szrerencsés vagyok, hogy olyan nagyszerű karrierem volt idáig és csak köszönetet szeretnék mondani, hogy adtatok nekem lehetőséget megtapasztalni titeket és egy részt az életetekből. Megpróbálom elolvasni az összes hozzászólásotokat és imádom a verseiteket, amiket néhányotok küld nekem, ez inspirál engem, így köszönöm!  Sokkal több mindenen szeretnék veletek osztozni, de  tudom, hogy néha kicsit hosszasan tudok dumálni, de szeretnék mindenért köszönetetet mondani, amiket szívből és szeretből értem tesztek."

Lee x